Lehetséges, hogy a szakítás ennyire kicsinál?

Lassan 1 hónapja, hogy szakított velem a barátom, egyik napról a másikra. Minden rendben volt, igazából egyszer szarul váltunk el este, másnap meg szakított üzenetben, utána semmire nem reagált már.

Fokozatosan törölgetett ki mindenhonnan. Barátnőm (akiről nem tudott) elkezdett vele beszélgetni miattam, mert tudni akartam a miérteket. Az első ok az volt, hogy túlságosan ragaszkodtam hozzá, meg hogy sokszor megsértődtem. Az elején pont, hogy Ő tapadt rám, aztán miután megszokottá váltak a dolgok, ő visszahúzódott, és ez rosszul esett. Barátnőmnek azt mondta, hogy szeretett, és nagyon nehéz volt elengednie, de így döntött.

Írtam neki egy semleges üzenetet, így 3 és fél hétre a szakításra, hogy elfogadom a döntését, de ettől függetlenül nagyon fontos számomra, és jó lenne tudni, hogy Ő hogy van, de már meg se kapta, valószínűleg törölt. Mindegy is, igazából annyira már nem visel meg lelkileg, legalábbis én ezt hittem.

Amióta szakított, teljesen kifordultam magamból. Képtelen vagyok produktívan eltölteni az időmet, éjjel 3-4 óráig fent vagyok, aztán felkelek délben, vagy 1-kor. (Magántanuló vagyok) Már iskolába se tudok bemenni a kötelező óráimra, mert mikor indulnék el, iszonyat rosszul leszek. Folyamatosan fáradt vagyok, olyan mintha bármelyik percben elaludnék, de amúgy nagyon nehezen alszok el, hiába érzek fáradtságot. Mostanában leizzadok alvásnál, de nem mindig. Napközben hőhullámaim vannak, vagy nagyon fázok, vagy izzadok a hidegben is akár. Néha, ha eszek, felváltva van éhség érzetem, és hányingerem. A torkomban gombóc van, és nehezen kapok néha levegőt is. Hatalmas magányérzet van bennem, pedig szedek gyógynövényes gyógyszert a szorongásra is. Úgy érzem, elvesztettem a motivációt úgy mindenhez, nincs értelme semminek. Azt gondolom, hogy én a saját részemről nem tudtam lezárni a kapcsolatot, mivel nem volt hajlandó velem beszélni... Aggódok az egészségem miatt. Még vérvételre is elmentem, annyira bepánikoltam ezektől a tünetektől...

Szóval, a kérdésem az, hogy lehet, hogy ezek mind lelki okokból alakultak ki? Létezik, hogy ennyire erősen hat a testemre a lelki fájdalom?