Szerintetek szakítsak a párommal, ha úgy érzem, nem szeretne mélyebben megismerni?

Sziasztok!

Néhány hónapja összejöttem egy sráccal, akivel elsőre úgy tűnt, hogy minden szuper. Van közös érdeklődési körünk, ugyanott tartunk az életben, nagyjából ugyanarra haladunk, hasonló a humorunk, jól elvagyunk, és a fizikai vonzalom is megvan (még soha senkivel élveztem annyira a szexet, mint vele).

Viszont mostanában feltűnt valami, ami nem hagy nyugodni, és nagyon magányosnak kezdtem érezni magam miatta. Igazából röviden arról van szó, hogy a barátom nem nagyon kérdez engem személyes dolgokról, olyan, mintha nem is akarna jobban megismerni.

Mondok pár konkrét példát is, hogy érthetőbb legyen. Nemrég beszélgetés közben szóba került, hogy tavaly voltam külföldön nyaralni és életem egyik legjobb élménye volt. Amikor ezt elmeséltem, szinte csak bólogatás volt a reakció, nem kérdezett semmit a párom. Elmondtam neki azt is, hogy az egyik tetoválásomat ott csináltattam, egy elég nagy és összetett mintát, amin rögtön látszik, hogy tele van jelentéssel, de látszólag ezt is leszarta, meg sem kérdezte, hogy miért ezt választottam.

Olyan is volt, hogy átküldtem neki egy verset, amit írtam, de csak annyit reagált rá, hogy "jó lett". Ez is nagyon rosszul esett, mert nekem ez egy nagyon személyes dolog volt (ezt el is mondtam neki), és más emberek akiknek megmutattam, sokkal érdeklődőbbek voltak (meg páran azt is megkérdezték, hogy minden oké-e, mert elég szomorú iromány volt :'D) Azt is mondtam neki, hogy dalokat írok, de sosem kért rá, hogy mutassam meg őket neki, magamtól meg nem fogom kényszeríteni, ha úgy érzem, nem érdekli. Csak annyira furcsa ez nekem, mert mikor az egyik barátomnak meséltem a dalaimról, akkor rögtön millió kérdése volt, nyaggatott, hogy küldjem át neki a kedvenc szerzeményeimet, és mikor megtettem, akkor is tovább kérdezgetett, hogy mi inspirált, meg ilyesmi (bevallom kicsit el is sírtam magam, annyira jól esett az érdeklődése).

Elég sok ilyen példát tudnék még mondani, de szerintem értitek a lényeget. Próbálok nem önző lenni, mert nem szeretném, hogy a párom azt érezze, hogy rá akarom erőltetni a saját dolgaimat, de mégis rosszul esik kicsit, hogy én mindig meghallgatom őt, érdeklődő vagyok, és próbálok részt venni mindenben, amibe szeretne bevonni, én meg úgy érzem, hogy nem kapom vissza ugyanezt a törődést. Múlt hétvégén is kávézás közben egy csomót beszélt nekem a munkájáról úgy, hogy én szinte meg sem szólaltam, csak bólogattam, és neki szerintem vagy fél óráig fel sem tűnt, és utána is csak annyi történt, hogy megjegyezte, hogy tudja, hogy ehhez most nem nagyon tudok hozzászólni, aztán beszélt továb megállás nélkül... Eddig jó hallgatóságnak tartottam magam, de őszintén szólva lassan ott tartok, hogy ki akarom tépni a hajamat ahányszor elkezd beszélni.

Ezen kívül egyébként tényleg tök jó a kapcsolatunk, szeretek vele lenni, mert mikor épp nem megállás nélkül beszél, akkor nagyon jó vele lenni. Kreatív, vicces, okos ember, sokszor mondja, hogy szeret, és tök büszkén mutatott be a családjának és a barátainak (egy percig sem kételkedtem benne, hogy tényleg komolyak velem a szándékai), szóval tényleg ez az egy dolog, ami miatt elgondolkodtam a szakításon.

Szerintetek van értelme megpróbálni változtatni ezen, vagy inkább szakítsak? Nem tudom, mi lenne a jó döntés, mert nem szeretném, hogy a barátom úgy érezze, meg szeretném változtatni a személyiségét, viszont nem mehetnek így tovább a dolgok, mert lassan megőrülök.