Melyik út volna a helyes?

Jelenleg egy 7 éve tartó kapcsolatban vagyok benne.

Akkoriban egyetemre járt abban a városban ahol én dolgoztam. Így a vendéglátó egységben ismertük meg egymást. Én továbbra is a "szakmámban maradtam", csak egy 40 km-rel lévő étteremben. Ő pedig kibukott az egyetemről.. egy darabig lézengett, majd hazament 350 km-re az édesanyjához mert meghalt az édesapja. Onnan nem jött vissza. Ott vállalt munkát egy műhelyben, aztán pedig az ottani egyetemre ismételten beiratkozott. Távkapcsolatban vagyunk. Szexualitás nincs így. Szinte sosem találkozunk. Én még ragaszkodom, de ő már nem. Nyíltan megmondja. Nem tudja már mit érez. Ha szakítani próbálok akkor sem tart vissza, de 2 nap múlva a fülemet rágja. Azt mondja ez olyan székely szerelem, egyszer mondta szeret, ha változik szól. De nekem ez nem elég. Azt mondja attól a gondjaink nem oldódnak meg hogy azt mondja szeret. Azt mondja nincs kedve nekem írni se, hazajönni szívesen jönne hozzám de írni nem. Nem is ír soha. Azt akarja mondjak fel.. költözzek fel, hagyjak itt csapot papot. De ő ezért semmit nem ad. Nem ad egy kis érzelmi bíztatást. Semmit. Azt érzem megtürt személy vagyok mert semmiben sem lehet különálló véleményem. Én szeretem őt, de ebbe fogok belehül.yülni. Nem mondhatok el neki semmilyen szívfájdalmam mert a válasz mindig az hogy másnak is vannak gondjai.

Tudom hogy szakítanom kéne... vagy csak én látom így?