Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem "heréltem ki" az exemet, hagytam, hogy férfinek érezhesse magát mellettem, de mégis szakított. Szerintetek mit rontottam el?
Úton-útfélen azt lehet hallani, hogy a férfiak nem szeretik, ha elnyomják őket, nekik az kell, hogy egy nő felnézzem rájuk, a "fényüket" ne vegyék el.
Úgy érzem meghagytam neki a "fényt", ha problémám volt, azt nyugodtan közöltem vele, elmondtam, hogy most így érzek, most úgy stbstb. Tehát nem picsogva, számonkérően tettem, még akkor sem, ha ő felemelte a hangját velem szemben. Működött is az a dolog, hogy nyugodt tudtam maradni mert miután megnyugodott belátta, hogy hibázott. (Kétszer fordult elő ilyen eset) Persze én is beláttam, ha éppen hülye voltam.
Más helyzetekben sem akartam felülkerekedni rajta, dícsértem külsőleg, meghagytam neki az énidejét(nem éltünk együtt), megvolt az egészséges féltékenykedés, ami szerintem szintén erősítette a kapcsolatot meg ilyen apróságok. Úgy éreztem működik a kapcsolat, hiszen foglalkozott velem és én is vele, igen, az ágyban is.
A lényeg az, hogy mindezekellenére az lett a vége, hogy ő megtorpant, összezavarodott és kb 1 hét kétségbeesett állapot után elhagyott. Csak ennyit tudott mondani, hogy vele van a probléma. Én meg itt állok, pislogok csak, még hónapokkal a szakítás után is, hogy mi lehetett a baj.
Szerintetek hol rontottuk el ezt az egészet? Min kellett volna változtatni, mitől zavarodott össze, ha állítása szerint nem jött más nő?
35 évesek vagyunk, 1 évig tartott.
Ezt mi honnan tudjuk?
Lehet, hogy pont az volt a baja, hogy veled túl könnyű, és unatkozott. Vagy megijedt, hogy kevés hozzád. Vagy mégis csak van más nő képben. Vagy rájött, hogy a fiúkhoz vonzódik. Esetleg hirtelen impotens lett. Vagy az új parfümöd nem tetszett neki.
Micsoda szerencse, hogy a mai superwomanek hagyják, hogy egy férfi férfi lehessen, különben rég megállt volna az emberiség a fejlődésben, mert amúgy is a nők irányítják az univerzumot...
Ezek után nagyjából sejtem, hol a probléma, leginkább annyi, hogy te is riválisoknak érzed a férfiakat(valami oknál fogva), ennek meg túl sok helye egy kapcsolatban nincs.
Ilyenkor mondom, hogy van, aki kapcsolatra született, van, aki nem...
Valami hiba került a gépezetbe, lehet, nem komolyabb kapcsolatban kellene gondolkodnod.
A feminista dumákat meg hagyd meg az öregebb nyanyáknak, azok már éltek eleget.
Pl. nem önmagad adtad, azt lested, hogy mivel ne rontsd el, pedig egy kapcsolat nem erről szól.
Amúgy elmulhattak az érzései, vagy nem tudott volna veled tervezni hiszen nincs saját véleményed, az jó csak amit a más mond, beálltál egy bábunak melléje saját nézetek nélkül, megfelelési kényszerrel... És csodálkozol, hogy vége? Én nem, neki nem robot kell, hanem nő kifejlett önképpel.
túl volt gondolva, a tag meg elveszve érezte magát a szabályrengetegben, minden saját döntését megkérdőjelezte, ami odavágott az önbecsülésének.
"megvolt az egészséges féltékenykedés" - az semmilyen formában nem egészséges.
a férfiak azt szeretik, ha békén vannak hagyva, közben azt érzik, hogy fontosak és mellé van szex. és mindezt jó szívvel adja a másik és nem jutalomként. az emberek nem háziállatok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!