Mi történt velem?

Összejöttem régebben egy lánnyal mindketten 18 évesek voltunk, ő volt az első barátnőm. Nagyon depis voltam előtte mert nem volt még barátnőm(tudom hülyeség emiatt depizni de nagyon rossz így en block az önbizalmam és önértékelésem) és mikor ez sikerült akkor oda voltam meg vissza és hónapokig jó volt nagyon. Osztálytársak voltunk szóval minden nap láttuk egymást meg sulin kívül is sok programot csináltunk. De egyik pillanatról a másikra teljesen összekavarodott bennem minden miután voltunk egy este kocsmázni és bulizni haverokkal és más lány ismerősökkel. És éjszaka az egyik csajjal álmodtam de elég intenzíven és emlékszem is rá pedig ritkán szoktam álmokra emlékezni. Ez a csaj is az osztálytársam volt és egy időben tetszett csak visszautasított de barátok maradtunk. De a lényeg, hogy attól a ponttól kezdve teljesen szétestem, konstans szorongtam meg bűntudat érzésem volt, hiába mondtam el a barátnőmnek mit érzek meg mi van nem segített konstans szarul voltam és ahogy teltek a hetek egyre jobban azt éreztem, hogy csak az segít, hogyha szakítunk. Ahogy telt az idő egyre kevésbé éreztem úgymond jól magam vele de viszont vele akartam lenni szóval kinda megerőszakoltam magam azzal hogy ebben a helyzetben sínylődtem aztán a végén mikor már gyomorgörcsöm volt kb akkor eldöntöttem, hogy én ezt nem bírom így és szakítottam vele rettentő szar embernek éreztem magam de nem tudtam már mást csinálni. Azóta sem vagyok teljesen jó pedig bőven eltelt 1 év sőőt... Most már nem olyan durva de konstans itt motoszkál benne ez az egész mintha valami bűnt követtem volna el pedig számtalanszor bocsánatot kértem, megbeszéltük, elmondta nem haragszik és felőle újra kezdhetnénk de nemet mondtam mert nem éreztem jól magam és féltem, hogy ugyan ez lesz a végkimenetel, de közben meg folyton arra gondolok, hogy újra kellett volna kezdeni, de nem tettem és már nincs rá alkalmam... mi a francért érint ez ennyire engem mi a baj velem? Sose voltak ilyen problémáim de ez kezdem úgy érezni, hogy megpecsételi az életem. Hogyan léphetnék túl ezen. Egyszerűen csak normális életet akarok élni ... nem pedig szorongva meg múlton rágódással tölteni...