Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lépjek ki ebből a kapcsolatból, ha emberileg szeretem a párom, de egyszerűen nem működik köztünk az egész?
Négy éve vagyunk együtt. Én örököltem egy lakást, abban élünk. A baráti körünk teljes mértékben közös, szinte össze voltunk nőve az elmúlt években és emberileg nagyon is kedvelem őt, de ez nem egy igazi kapcsolat így. Lassan fél éve nem szexeltünk, pedig tudom, hogy az én oldalamon nem volt probléma soha a libidóval meg hasonlókkal, mellette viszont egyszerűen nem visz rá a lélek. Eleinte néha-néha kívántam, de igazán sosem, nem tett érte, mindig is passzív volt és nem lelkesedett a szexért, inkább furán nézett rám, mikor megosztottam a vágyaimat, úgyhogy inkább hagytam a picsába egy idő után. Ha hozzám ér, nem érzek semmit, sem jót, sem rosszat. Jó együtt lenni és élni, de inkább már csak szoros barátok vagyunk és egyre többször érzem azt, hogy csak pörögnek az évek és nem vagyok önmagam. Nem érzek szerelmet, vágyakat, már magamat sem elégítem ki, mert nem érzem magam vonzónak úgy, hogy közben a páromnak ennyire láthatatlan vagyok. Pedig külsőre szinte semmit sem változtam, csak a hajam lett hosszabb. Kényelmetlen érzés nagyon.
Félek, hogy a szakítással összetörném őt teljesen és valamelyikünk mindent elvesztene, ami eddig körülvette, azt meg nem lenne szívem megtenni. Viszont attól is félek, hogy nem tudok soha túllenni ezen és egy életre benne ragadok. Vagy ha tényleg lezárjuk valamennyire és megismerek majd bárkit a későbbiekben, nagyon rosszul fogja magát kivenni a dolog, hogy az exem ilyen közel maradt hozzánk.
A másik az anyagiak... Nincs rendes munkahelyem, mert a tanulmányaim tiltják, hogy főállásom legyen. El tudom magam tartani az ösztöndíjból meg a diákbérből, de hatalmas bizonytalanságot okoz nekem az, hogy semmilyen szempontból nem vagyok biztosítva, csak egy szaros diák vagyok és nem tudok egyelőre más lenni (még legalább 3-4 évig). Küldtek már el egyik napról a másikra diákként egy szó nélkül, tudom, milyen, mikor élnek a lehetőséggel és azonnal felmondanak neked. Félek attól, milyen lesz teljesen magamra maradni így. Amíg ketten fizettük a közös kasszát, máshogy fogtam fel, mert nem okozott gondot, ha az egyikünk vagy másikunk bére kiesett ideiglenesen. De így ez is plusz egy stresszfaktor. Soha nem éltem teljesen egyedül, a praktikus oldalával nincs baj, házias vagyok, tudok gondoskodni magamról, de a gondolat egyelőre ijesztő nagyon. A szüleim nincsenek már mögöttem, nekem kellene már őket támogatni, de a jelenlegi anyagi helyzetünkben erre csak néha van módom kisebb összegekkel. A párom egyáltalán nem tartja a kapcsolatot a szüleivel, így ez a probléma nála is fennáll. Egyedül vagyunk, egyedül kell megoldanunk.
Ha ez egy rossz, bántalmazó kapcsolat lenne, nem lennének bennem kételyek, annál a létbizonytalanság is jobb. De emberileg nagyon szeretem őt és nem akarok neki sem rosszat. Kihasználni sem. Viszont úgy érzem, mellette nem tudom megélni azokat a dolgokat, amiket szeretnék, mert nem vagyunk kompatibilisek, bárhogy próbáltuk. A megcsalás és a nyitott kapcsolat nem opció, nem akarom tönkretenni őt, márpedig az biztos, hogy ez azzal járna.
Ha diàk vagy, nincs tb-d?
Nekem ez új…
Meg netto 4-500nettó???
Ez vagy kamu vagy nem tudom, mit mondjak. Én is saját lakásban élek egyedül és kb ennyit keresek. Sima ügy.
Sokan ketten keresnek ennyit.
#5
Tb-m van, csak betegszabira nem tudok menni úgymond. Igazad van, ez így pontosabb.
#6
Nem kamu, csak nem tudom felmérni reálisan a helyzetet. Nem tudom, mire számítsak, a szüleimtől költöztem ide a párommal, igazán sosem voltam magamra utalva és rengeteg kérdés van bennem azzal kapcsolatban, hogy egyedül hogy oldanám meg ezt vagy azt. Lehet, hogy nem valósak a félelmeim, ezt nem vitatom.
#7
Azért nem szexel, mert aszexuális. Ha nem lett volna az (és erről nem egy év párkapcsolat után beszél), akkor valószínűleg sosem jut el ilyen mélyre a kapcsolatunk. Vele élek 4 éve, pontosan tudom, mennyire érdekli a szex (tizedannyira, mint engem). Eleinte bíztam abban, hogy összecsiszolódunk, csak épp ez, csak épp az, voltak is néha jobb időszakaink, mikor erőltettem, de magától nem igazán érdeklődött a téma iránt (és vele együtt irántam sem ilyen értelemben).
És hogy éltél 4 évvel ezelőtt?
A szüleiddel laktál?
Azon kell elgondolkodni, hogy mi lenne veled ha nem ismerted volna meg a mostani párodat? Akkor hogy élnél? Hogy oldottad volna meg a mindennapokat?
Akkor is össze kellett volna szedned valakit, mert egyedül nem mernél élni?
Gondolj arra hogy mit szóljanak azok akik nem örököltek lakást mint te, hanem még albérletet is kell fizetniük?
Szerintem te aránylag jó helyzetben lennél egyedül is, saját lakással.
Tőled sokkal rosszabb helyzetbe lévő embereket ismerek, akik gyerekkel és mellette hitelekkel vannak elúszva, de teszik a dolgukat, és nem azt nézik, hogy hogyan nem lehet valamit megvalósítani, hanem hogy hogyan lehet a rosszabb helyzetben is boldogulni.
Foglalkozz a saját boldogságoddal. Az nem párkapcsolat amikor valakivel csak sajnálatból vagy együtt, mert egyrészt nem mered megmondani neki, hogy neked ez nem jó, másrészt meg azért vagy vele, mert neked anyagilag így könnyebb. Hát ez így minden csak nem párkapcsolat, hanem valami érdekszövetség vagy minek nevezzem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!