Hogy lehet túlélni, hogy szinte egyik napról a másikra vége mindennek?

Nem szépítem: Depressziós időszak következik, amiből jó eséllyel ki fogsz lábalni, azt nem tudom, hogy hetek, vagy hónapok után. Teljesen természetes emberi reakció.

Ha sokáig megmarad a depressziód, akkor érdemes szakemberhez fordulni.

Megkell gyászolni ezt is, de hq van egy kialakult életed és terveid egyedül is, akkor könyebb.

N

Ahogy kb mikor leteszi vki a cigit. Vagy drogot.

Amolyan elvonási tünetek csak a szenvedés.

A szerelem is ilyen hormon vagy inzulin vagy adrenalin. Le kell róla szokni. Fokozatosan jobb lenne, de sokan preferálják a sokkhatásos szakítási modszert hogy tiltás torles es mintha meghalt volna a másik.

Ez nem egyik napról a másikra történik.

Az egyik már jóideje tervezgeti - vagy tkp mindketten tudjátok, hogy semmi nem halad, csak megszokásból éltek együtt - csak nem mertek lépni.

Aztán egyikőtök megunja az állóvizet és szakít.

Off: te jársz jól, hogy el kell menned.

Voltam olyan szakításon túl, ahol én maradtam a lakásban, meg olyanon is, ahol mennem kellett.

Össze sem tudtam hasonlítani a kettőt. Amikor abban a lakásban éltem tovább, életem legsz... időszaka következett, mert ő mindenhol ott volt. Az illata, a bögréje (amit nem kért vissza), egy hajgumi a kanapé alól, a samponja, etc...

Amikor én mentem új lakásba, az minden szpontból tiszta lap, nem akadtam ilyen "ajándékokra", amelyek csak a sebet tépték fel.