Itt most en vagyok a hibas,mert bipolaris vagyok, vagy o valtotta ki nalam a rossz epizodokat?

"teljesen kiakadt,hogy csak az en fejemben leteznek a dolgok,mert bipolaris vagyok es ne mondjam meg kivel beszel."

Honnan tudta, hogy bipolaris vagy? Visszaélt ezzel. Abban igaza volt, hogy nem korlátozhatod a kapcsolatait, de 2 hónap után máshoz vágyott, ezt meg kell értened. Nem a te hibád. Neki nem kellett volna veled kezdenie, ha még más érdekli.

Fogsz találni jobbat.

Csak ne hidd, hogy 2 hónap már komoly kapcsolat.

3-as:

Nagyjából igazat adok neked, viszont egy dologgal nem értek egyet:

"de 2 hónap után máshoz vágyott, ezt meg kell értened"

Egy normális kapcsolatban ez nem így van. Egy olyan kapcsolatban ahol tényleg szerelmesek egymásba még a legvadabb legény sem két hónap után adja fel.

Elmondtad neki ezt magadról és vissza élt vele. Ez egy sz_rházi. Teljesen jogosan reagáltál úgy, ahogy.

Felteszed magadnak a kérdést, hogy "Itt most en vagyok a hibas...?"

"self-gaslighting - Öngázlángozás

Elbagatellizálod a saját tapasztalataidat, érzéseidet.

Hiába az lenne az első reakciód valamire, hogy rosszul érzed magad, esetleg valaki megbántott – mégis rábeszéled magad, hogy csak túlreagálod… ’Ugyan már, semmiség az egész, biztosan csak túlreagálom’ – mondogatod magadnak.

A self-gaslighting figyelmeztető jele lehet az is, hogy az érzelmeid valósságát úgy próbálod megkérdőjelezni, hogy logikus érveket keresel arra, hogy azok miért nem valósak. Például amikor valaki megbántott, valami sértőt mondott vagy olyasmit tett, ami számodra nem elfogadható.

Ahelyett, hogy egyszerűen elfogadnád a rossz érzéseidet és nem kérdőjeleznéd meg a valódiságukat, elkezded megmagyarázni magadnak a helyzetet.

Azaz, mentegetni kezded a másikat (például ’biztosan rossz napja volt’ ). Magadat pedig vádolni kezded azzal, hogy biztosan te vagy túlságosan érzékeny vagy vársz túl sokat a másiktól. Összefoglalva, nem fogadod el a negatív érzéseid valódiságát..

Saját magadnak sem hiszel

Hiába érzed valósnak a tapasztalataidat, érzéseidet, mégis megkérdőjelezed a valódiságukat. Gyakran előforduló belső monológ ilyenkor például az, hogy ’de biztosan nem is pont úgy történt, csak én túlzom el a dolgot’..Vagy ’az egész helyzetet félreértem’.

Ilyenkor folyton újabb és újabb perspektívából vizsgálod meg a dolgokat, keresel újabb magyarázatokat, és egész egyszerűen nem bízol a saját józan ítélőképességedben."

"Aztan szakitottam,elerte nalam,hogy en lepjek ki,olyanokat mondott,hogy nem akar velem lenni szenved stb, mondtam,akkor legyen vele."

Aljas viselkedés. Örülj neki, hogy megszabadultál tőle. Aki igazán szerelmes, az nem így viselkedik.

Ő váltotta ki, hasonlóan jártam én is az exemmel. Ahogy írta az előttem lévő, sokszor magamat kezdtem el okolni akár pitiáner dolgokért is, -nyilván labilis lettem- ami miatt a fejemhez vágta, h Ő az aki igazából szenved a bpd-m miatt, és hogy én csak „drámázok”, ahogy a DSM is leírja. Aztán amikor egyedül voltam, vagy másoknak a társaságában érdekes módon nem voltak hangulat ingadozásaim. Amikor közösen voltunk vmilyen társaságba vagy a haverja átjött, és én elvoltam az adott illetőkkel- akkor sokszor bevágta a durcát, ha nem Ő volt a figyelem központjában. Ha számára nem érdekes témáról beszélgettünk, folyton terelni akarta a témát.

A lényeg az, hogy átgondoltam ezt az egészet, meg az egyes reakcióit, és rájöttem, hogy nem velem volt a gond, csak érzelmileg folyton manipulálni akart, és magához akart teljesen kötni. Akkor realizáltam teljesen ezt az egészet, amikor egyik barátom rámírt, hogy mi a helyzet velem. Ezen totál kiakadt, és mondta h nem szeretné h ezzel az emberrel beszélgessek. De pl. már akkor is húzta a száját, ha a rokonaimmal váltottam pár szót, főképp akkor, amikor unokatesóm párjával beszélgettem (itt már biztos voltam benne, h nem én vagyok a szelepes.).

Amúgy szakításunk után (gondolom) bosszúból rengeteg embernek kitergette, hogy „komoly” mentális beteg vagyok, és totál be tudok kattanni (??), és mindenkinek eljátszotta, h Ő volt az áldozat a kapcsolatunkban, és konkrétan mindenkit hülyének nézett magakörül. Na ebből az lett a végén, hogy saját magát ásta el, és már a kollégái is kezdenek elfordulni Tőle (sőt, gyakorlatilag már senki sem akar vele beszélgetni, csak is munkaügyben).

Szval tényleg ne hibáztasd magad. Attól még, hogy kaptunk egy diagot, nem ez határoz meg minket. Sőt, egy kezelésre járó mentális beteg sztem sokkal kiszámíthatóbb, mint egy önmagát teljesen egészségesnek vélő személy (lásd, az exem)- így közel sem fektetnek bele annyi energiát a pszichés egészségük óvására, nem szembesülnek azzal, hogy nem biztos, hogy egészséges a kommunikációjuk, megküzdési mechanizmusom vagy reakciójuk, mert nics visszacsatolás egy hiteles személytől (egy bölcs nagyszülő/barát..., vagy akár egy szakember).