Van értelme tovább próbálkoznom?

Sziasztok!

Nagyon toxikus volt a kapcsolatunk 3,5 év után így gondoltuk szüneteltetjük a kapcsolatot egy ideig. 1 hete szerdán találkoztunk, beszélgettünk egy jót nagyon jó volt látni, nagyon jó volt a hangulat, sok témáról tudtunk végre beszélgetni egy jót. Elmentünk étterembe enni, éhesek voltunk. Beszélgettünk ott is és kérdezte beszélek e más lányokkal, mondtam neki nem. Gondoltam, ha megkérdezte énis rákérdek, beszélget e más fiúval. Az egyik kollegájával beszél, s mint kiderült elhívta bulizni hétvégén amibe belement és engem kicsit lesokkolt, előjött a féltékenység de próbáltam higgadt maradni. De mikor kijelentette azután már szomorú lettem és ideges hogy már mégse fogok kelleni neki és nem bírtam tovább kibasztam a hisztit, hogy mégis miért megy el vele meg az ismeretlen barátjaival bulizni.. és én voltam a hisztis meg hogy ebből a kapcsolatból így nem lehet több, mert folyton féltékenykedek és hisztizek. Elmondta őszintén, múltkor meló után találkozott a kollegájával, de nem akar tőle semmit de a csávó meg többet érez mint barátság, de nem nyomul rá egyből mert tudja hogy 3,5 évig együtt voltunk.. Aztán szombaton 11-ig dolgozott és nem írt azt hittem már gond van (Igen beszélgettünk szerda óta utána normálisan tovább, de csak mint barátok) és egyik ismerősöm látta hogy a mekibe volt rákérdeztem " kivel vagy a mekiben " és mondta hogy a kollegájával miért.. több se kellett nekem féltékeny lettem felidegesítettem magam mondtam olyat amit nem kellett volna és tényleg én vagyok a hibás mindenben mert ha szünetelünk vagy szakítunk nincs jogom beleszólni az életébe, hogy mit csinál kivel van semmi közöm hozzá.. és ha nem változok akkor kevesebb az esély arra hogy összejövünk megint később de most nagyon sokáig nem akar tőlem semmit és ha látja a változást talán lehet belőle valami újra (ezt írta) majd kiderül.. szóval jól összeb*sztunk ja de magamnak köszönhetem mindennap bőgök mint egy 12 éves..

tegnap még beszélgettünk egy jót facen ma meg úgy volt békénhagyom nem írogatok neki nehogy az legyen hogy nyomulos vagyok, de leírtam az érzéseimet hogy nagyon hiányzik de nyálasnak tartotta meg hogy ezzel nem fogom tudni visszaverekedni magam meg leírta hogy nagyon sokáig vagy már soha többé nem leszünk egy pár és hogy már nem bízik meg bennem hogy megtudok változni hogy ne legyek féltékeny agresszív és flegma mert már sokszor eljátszottam de nagyon elgondolkoztam mindenen 2 hete egyedül vagyok, de nem hisz nekem pedig mindennap sírok miatta meg mindig rágondolok és tényleg azt érzem hogy ő az igazi. Most elhatároztam hogy hagyom egy ideig, had éljen, hagyok neki teret, mert tényleg jogosan van rám kiakadva és hogy semmi közöm hozzá mert szakítottunk. Változtatnom kell magamon, viszont nem tudom mennyi esély lenne rá, hogy újra egy pár leszünk.. Vagy maradunk barátok. Lehet csak haragból beszél (Teszem hozzá, még mindig én képem van a tokjában és a háttere is én vagyok és ettől még szívesen beszélget velem mint barát) Szerintetek van értelme próbálkozni vagy ez már veszett ügy? Kezdem elveszteni minden reményem és 3,5 éves kapcsolatból kilábalni nem olyan egyszerű sajnos, szóval kezdem feladni.. Nem tudom van e itt valaki(k) akiknek hasonló szituáció volt, hogy összekaptak valamin nagyon durván, de vissza mentek egymáshoz annyira volt szeretet.. Köszönöm a válaszokat és véleményeket tényleg csak normális választ szeretnék, nagyon nehéz korszakomat élem jelenleg..