Miért nem tudom elfelejteni?

Nagyon nincs életed ezen kívül, ugye?

Ez is egy gyász időszak, ami természetes folyamat.

Én azt vallom, hogy szakítás után sírni kell, hagyni hogy fájjon, újra és újra át kell rágni, levezetni magadban a történteket. Ami rossz, ami jó, azt folyamatosan újra és újra gondolni, realizálni mi miért történt, elkönyvelni, felsorakoztatni az érveket ami miatt nem működött. Én úgy hiszem hogy pont attól lesz jobb ha minél többet gondolsz rá egy ideig, mert annál könnyebb a feldolgozás, legalábbis hamarabb zárod le, de ennek határt kell szabni. Az nem megoldás ha valaki szakítás után eszeveszett bulizásba kezd, így a fájdalmat nem éli meg, mert ez csak szőnyeg alá söprés és elodázás, mert addig sem gondolsz rá. Ideig óráig hatékony ha szakítás után bulizol, barátokkal vagy, lazulsz, de amint egyedül vagy, rögtön zuhansz a mélybe vissza. A tini szerelemnél lesz jobb, bőven jobb, és még nagyon fiatal vagy. Tanulj, olvass, mozdulj ki. Ezeken a napokon pedig csak ugorj át, nem kell rá gondolni sehogy, egyszerűen csak nem kell engedni hogy magával ragadjanak az érzelmek.

4-es jól írja. Kell a gyászidőszak, már csak azért is, hogy újra és újra átrágd, vajon mit csináltál rosszul. Mindazonáltal jön majd valaki, aki feledteti veled a fájdalmat.

Az ido megtanit elfogadni azt ami van , 2 ev kellett hozza , de attol meg nem felejtem el mi volt es mar csak mosolygok rajta

Nem baj, ha feljon az emlek. Ha faj, hagyd, hogy fajjon, majd elmulik. Uj elmenyeket kellene szerezned, amik felulirjak az emlekeket es az agyad uj dolgokat kapcsol a datumokhoz. Amig nincs mas, addig az agyad ezzel fog foglalkozni.

Azért, mert még nem dolgoztál fel. Adj időt magadnak.

Mert meg nem vagy túl rajta.