Lányok, általában mennyi idővel előtte érzitek azt hogy a kapcsolat végéhez értetek és szakítás következik?

Sajnos én ezt eléggé sokáig húztam minden kapcsolatomban. Volt, ahol már évekkel a szakítás előtt éreztem/tudtam, hogy nincs jövőnk, de féltem lépni, mert az egész akkori életemet feltettem arra a kapcsolatra (munka, lakhely, barátok) és a szakítással együtt ezeket is elvesztettem. Ez egy 12 éves kapcsolat volt. Aztán volt egy 5 éves kapcsolatom is, ahol visszagondolva már a második évben észhez kellett volna térnem és látni, hogy nem lesz belőlünk semmi, de nagyon szerelmes voltam és reménykedtem.

Mindezek ellenére azt mondom, hogy mégsem csinálnék másként semmit, mert ezután találtam rá arra az emberre, aki minden tekintetben a társam és együtt fejlődünk. Ha nem kínlódtam volna végig az előző kapcsolatokat, talán nem tudnám olyan mértékben értékelni és megbecsülni azt, akivel 7 éve együtt vagyunk.

Mikor a probléma orvoslására tett kísérleteim üres fülekre találnak. Vagy sorra befuccsolnak.

Ok nélkül nem szakítok, csak ha bajom van, az meg szép lassan eszkalálódik így.

Kivéve ha megcsalnak vagy bántanak, mert akkor azonnal.

Én ha mar beleadtam apait anyait vert izzadtam fejen is álltam a saját maximumom is túlteljesitettem (azaz saját magamat is felülírtam amin csodalkozom meg én is), mégsem működőképes, van egy olyan pont amikor mát elkapálom magamban hogy ennél többet nem birok.

Jópár pofon kell mire erre a szintre eljutok hogy én feladjam.

Egy fecske soha nem csinál nyarat.

Legutolso kapcsolatomban 8 hónapot harcoltam.

Azaz kb 1 év mulva láttam hogy a másik hidegül nőzik kifelé kacsintgat stb, 8 hónapon át vetettem be mindent hogy visszafordítsam a helyzetet. Azaz kb 2 éves volt a kapcsolat.

Abban a pillanatban, amikor nekem érkezett a másik csajnak szánt üzenet.

Már úgy vártam haza, hogy oké, vége, és nem akarom látni többé.

Az egyetlen hibám, hogy kicsi a mellem :D, és ő ezért inkább összekavart mással.