Szakitás után végem ?

Na akkor szépen benyúlsz a gatyádba, igazítasz egyet a golyókon, felallsz a padról, és mész tovább.

Az igenis egy tudatos döntés, mit teszel! Te mész a boltba sörért, te iszod, te nem csinálsz semmit.

Ezt nem érzed, mert azt nem lehet választani vagy eldönteni. Te ezt TESZED!

Ezért nem fogsz tudni kimászni ebből. Kimászni egy cselekvés, és nem egy érzés.

Tudsz biciklizni? Vegyél ki egy hét szabit, szerezz egy hálózsákot, egy hátizsákba pakolj be, és tekerd körbe a Balatont! Az egy cselekvés. Biztos, hogy lesz, amikor bőgve pedálozol, de menni kell tovább. Közben gyűjtesz egy csomó új élményt. Utána jobb lesz.

Vagy határozd el, hogy minden nap futsz, amíg nem tudsz egy órát futni egyben. Vagy tanulj meg jövő nyárig alapszinten horvátul, hogy a tenerparton tudj csajozni.

Tök mindegy. A lényeg, egyik láb a melé, is indulni kell előre, mert ha most beásod magad az önsajnálatba, sose jössz ki. Tényleg képzeld el úgy, hogy most egy mély gödörben vagy. Ha ülsz és sörözöl, akkor nem jutsz ki. Ha egyre lejjebb ásod magad, akkor se. Várhatod, hogy elmúlik, de a gödör csak gödör marad. Ki kell mászni. Valószínűleg megterhelő, nehéz, és piszkos is leszel. Hajrá!

Beszelgess csajokkal csetelgess ismerkedj.

Elterelik az agyad.

Én is voltam így. Ahogy neked, úgy nekem sem segített semmi. Pont ugyanígy voltam, hogy semminek semmi értelme. Én akkor arra is eljutottam, hogy még ha összejönnénk is, és boldogok lennénk, annak sem lenne értelme :D

Nekem meg az járt a fejemben, hogy bármibe kezdenék... "minek?"

Több év kellett. Aztán meg már bántam, hogy elbánkódtam egy csomó időt, mert valamivel haladhattam volna... csak ugye nem volt kedvem semmihez.

Nagyon fájdalmas dolog a szakítás, igazából olyan, mintha kettétépnék az embert, és mondjuk félemberként kellene egyensúlyoznia egy kötélen, ahol eddig ketten voltak egyek. (Ez milyen költői. :) )

Ha ez a kapcsolat véget ért, akkor sajnos nem volt annyira kölcsönös a ragaszkodás, mint ahogy te megélted. Bár ilyenkor nem hiszünk benne, de már jobban figyelünk arra, hogy mit fogunk elvárni a jövőben egy nőtől... vagy mi az a kölcsönös igényszint, amiért egymáshoz ragaszkodunk.

Nekem kb 4 év után jött olyan hobbi, ami ki tudott zökkenteni, de én sokszor elunom magam amúgyis, tehát engem kicsit nehéz lekötni.. meg eleve társsal tudom csak elképzelni az életem... valahogy úgy kerek minden. Voltam sokat egyedül is, azt már kimaxoltam.

Én abban a helyzetben, amiben te most vagy, sokat sétáltam a városban, vagy a Dunaparton. Engem az tudott kicsit kizökkenteni. Inkább fájdalomcsillapításnak mondanám, de jól is esett amúgy... utólag ez a része jó emlék.. akkor elég gyászos volt.

A tükörben megtalálod magad;)

Ha szar a látvány, akkor pofozd ki jobbra, fürdés és egyebek-tevékenységek.

Több, mint 3 hónapja lett vége egy 3 éves kapcsolatomnak.

Az érzés kB. Olyan volt, mint egy világégés.

El kezdtem edzeni, önfejlesztést végeztem.

Út közben rá jöttem, hogy igazából nem is olyan rossz ez. :)

Túl lendülsz rajta, mehet flörtölni, más lányok, más világ.

Nem a világvége, de tudom milyen sz*r

Szedd össze magad és hagyd rá az önsajnálatot.

Attól, hogy te szarul érzed magad, ő még nem fogja.

Csak te vagy ebből indulj ki...

Egyébként hab a tortán, hogy mire már teljesen elengedtem az egészet ő hívott fel.

22f

Kitartás bro.