Miért magyarázta ezzel?

A volt párom erősen nárcisztikus. Ez volt az oka annak, hogy szétmentünk. A határaimat veszegette, a kölcsönösséget megjátszotta (ha érdeke úgy kívánta), és kedve szerint foglalkozott velem. Tehát ha olyanja volt, napoki hozzám sem szólt, vagy ha igen akkor alig pár mondatot. Ennek sosem mondta meg az okát. Besokalltam, és megmondtam neki, hogy a viselkedése alapján nyilván nincs rám szüksége. (Rajtam kivül mindrnkivel beszélt.) Erre már válaszolt, rám támadt, hogy neki ez egy hibája, és hogy miért én még nem hibáztam? Azt válaszoltam, az hogy valakit kedve szerint hanyagol, az tudatos döntés kérdése. Minden áron ragaszkodott ahhoz hogy ez nem döntés, hanem hiba, és én sem vagyok tökéletes! Mondtam hogy senki sem az, en sem, de az hogy hogysn viszonyulok a társamhoz, az döntés kérdése. Tehát rá raktam a felelősséget, erre azonnal önsajnáltatott, majd amikor ez nem jött be, keresett helyettem mást aki csodálja, akinek nulla elvárása van felé. A nárcisztikusok minden tudatos döntésüket azzal magyarázzák hogy ez csak hiba, amit a másiknak el kell fogadnia?