Szakítsak vagy fogadjam el, hogy minden kapcsolat ilyen?

Rengeteg randim volt, mielőtt vele megismerkedtem. Nem tagadom magas elvárásaim vannak, nem adtam második esélyt annak, aki elsőre nem nyűgözött le totálisan. Volt egy munkahelyi csapatépítő tréning, ahol megismerkedtem vele (majdnem 2000 fős cég, korábban sosem láttam). Odajött hozzám, utána az egész estét végigbeszéltük. Külsőre egyáltalán nem az esetem, kopasz, enyhén izmos csak, viszont a gyönyörű kék szemei nagyon megfogtak. 1 hétre rá elmentem hozzá, főztünk, majd lefeküdtünk egymással. A szex nem volt extra, átlagosnak mondanám. Nagyon odaadó, lesi az igényeimet, jókat szoktunk bármiről beszélgetni, folyamatosan bókol, Istennőnek hív. Bennem viszont egyre több a kétely, sokszor gondolok arra, hogy külsőre nem ilyen pasit akartam, szex közben is másokra szoktam gondolni. Nem vagyok gerinctelen ember, így a bepróbálkozó pasikat vissza szoktam utasítani, de egyre többször gondolok arra, hogy mennyire jó lenne mással. Ugyanakkor ott a másik oldal, hogy tényleg a tenyerén hordoz, nagyon jó ember, biztosan nagyon nehéz lesz találnom másvalakit, aki őszintén ennyire szerelmes belém, a csillagokat is lehozná nekem. Mit tegyek?