Most ezt szándékosan kitervelte?

Felejtsd el. Valahol te is hibás vagy.

Eleve nem akarta, hogy oda költözz. Ennek körülményeit nem írtad le.

Ha a kapcsolat nem működik, nincs szeretet, akkor nem szabad erőltetni.

Te most csalódott vagy, de nem szabad ebbe belebetonoznod magad.

Letiltott? Hát aztán?

Eszedbe se jusson keresni.

Az élet megy tovább, tele lehetőségekkel. Előtted az élet.

A depresszióddal fordulj orvoshoz.

Felmerült, hogy nem vagy-e alapvetően depresszióra hajlamos. Nem az-e az oka, hogy nem

Működött. A férfiak nemigen elemzik, hanem, ha nem megy, elzárkóznak, kilépnek, továbbmennek.

Nem lehet, hogy te igazából nem rá haragszol legjobban, hanem tudata alatt igazából saját magadra, amiért hagytad magaddal ezt tenni?

Írod, hogy "kihasznált", de amit te kihasználásként fogalmazol meg, az nem az volt, hogy te naponta gondoskodtál enni- innivalóról, és nem foglalkoztál azzal, hogy viszonozza-e bármi módon, megvan-e egy egészséges egyensúly a kapcsolatban ilyen téren?

Amikor nála laktál, akkor kényszerített, nyomást gyakorolt rád, hogy vásárolj oda dolgokat, vagy önként tetted?

"Nem akart velem már szóba állni épphogy kidobott."

Amit leírtál, az alapján egyáltalán nem ő dobott ki, hanem te hagytad ott őt, és nem ok nélkül.

Amit leírtál, annak alapján jó döntés volt részedről a szakítás.

Szerintem próbáld rendbe tenni magad testileg-lelkileg, és ne keresd vele a kapcsolatot, felejts el ezt a "csak barát lehet" témát. Neked most az a jó, ha többet nem találkoztok, nem beszéltek.

Tényleg érdemes lenne pszichológushoz fordulnod, akár a depressziód miatt, akár azért, hogy segítsen neked ránézni, rálátni arra, hogy mi a saját felelősséged, és egy következő kapcsolatban mi a saját mozgástered annak érdekében, hogy egy következő kapcsolatban egészségesebb módon tudjál valakihez kapcsolódni.

A méltatlankodásoddal és dühöngéssel az égvilágon semmi mást nem érsz el, csak önmagadat bünteted. Teljesen mindegy, hogy mi volt a fejében, hogy félrevezetett-e, hogy szeretett-e valamennyire vagy sem. Az a lényeg, hogy nem illettetek össze, s innentől kezdve ezen a kezdetektől fogva reménytelen, mostanra egyértelműen meghalt kapcsolaton nincs értelme tovább agyalni.

Most pragmatikusan az a teendő, hogy talpra állítsd magad. Sétálj nagyokat, tornázz, olvasgass, találkozz barátokkal. Nyisd ki a lelkedet potenciális örömök felé. Ha a lelki problémák erősen gyötörnek és anyagilag meg tudod engedni magadnak, akkor pedig érdemes lehet emellett pszichológushoz is járnod.

Ha ennyire rossz volt vele, akkor nem őt siratod, hanem az álmaidat, ami lehetett volna... de hát elég visszaolvasnod, hogy vele nem lehetett volna, rossz emberbe vetítetted bele, amit szeretettél volna megkapni, aki nem tudja/akarja megadni. És mivel őt nem tudod irányítani, hiszen egy másik ember, akinek van saját akarata, most toporzékolsz.

Szóval csak türelem, az érzéseid egyszer majd követik. De ez részedről sem volt szerelem szerintem, hanem csak birtoklási vágy, ragaszkodás, és most sértettség és csalódás önmagadban is.

Akit szeretünk, azzal jól érezzük magunkat, azzal tudunk önmagunk lenni - te pedig nem érezted jól magad vele. Azért is hagytad ott. Teljesen logikus és jó döntés volt. Ha pedig nem gondoltad komolyan a szakítást, csak hiszti volt, hogy figyeljen rád és utánad jöjjön, akkor máskor ne tegyél ilyet. Bár akkor sem működött volna.

Írod, hogy szerinted csak adtál, de nem kaptad vissza, hanem kihasznált és bántott. Az alapján, amit írsz, most sem az elvesztése fáj, hanem fel vagy háborodva, hogy nem ismeri el, hogy neked van igazad és nem adta meg, amit cserébe kellett volna adnia. Pedig hát adni csak önzetlenül szabad, nem elvárásokkal. Akit szeretünk, azt meg próbáljuk megismerni, nem pedig a képünkre formálni... S ha mégsem jön össze, hiába igyekszik mindkét fél, akkor is sok boldogságot tudunk kívánni neki.

Nem érdemes sírni rajta, de persze ezt még idő kell, hogy lásd és ne hüppögj a meg nem kapott ajándékod felett, amit nem ígért meg senki. Most legyél inkább azok társaságában, akik értékesnek tartanak és ne az ő elképzelt szemével lásd folyton magad, mert az egy hamis, önostorozó, önsajnáltató kép, és attól leszel depressziós. Ne adj több időt ennek az embernek az életedből azzal, hogy folyton rajta pörögsz és tőle függsz, miközben szakítottál. Hanem kicsit próbáld megtalálni azt, aki előtte voltál, csinálni a saját terveidet (azokat, amiket önerőből tudsz csinálni), és azokat a tevékenységeket folytatni vagy újakat kezdeni, amik örömet okoznak, kihívást adnak.

Ha fel tudod majd apránként újra fedezni magad, és megtalálni a saját örömöd, céljaid, hidd el, jön valaki, aki majd értékel anélkül is, hogy csak te futsz utána.

Velem is ez volt, szóról szóra.

Én voltam az elviselhetetlen,,,

Szerintem eleve ez volt a terve.