Rossz ember vagyok, amiért nem vagyok belé szerelmes?

Lassan 3 éve leszünk együtt a párommal. Az elején jól indult minden, nagyon jól megvoltunk, illettünk is egymáshoz külsőleg is, és többé-kevésbé személyiségünket tekintve is.

Azonban az utóbbi időben, hiába vagyunk el most is, ha együtt vagyunk, el tudunk beszélgetni általános dolgokról, valahogy mégsem érzem azt, hogy szerelmes lennék. Decemberben volt egy alkalom, amikor ő szakítani akart, mert ellaposodott a kapcsolat, illetve én szerettem volna egy tetoválást az akkor elhunyt kutyusom emlékére, és mivel nagyon nem szereti a tetoválásokat, ezt kiábrándítónak tartotta, és szakítani akart. (Ez mondjuk azóta is fájó pont nekem, hogy nem tudta elfogadni.)

Aztán “visszasírta” magát, és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk újra. A szakítás és eközött csupán 2-3 nap telt el.

Így utólag visszagondolva viszont azt látom, hogy mikor úgy alakult volna, hogy szakítunk, akkor persze rosszul érintett, de mégis egy új, pozitívabb lehetőségként éltem meg, hogy egyedül lehetek. Az egész fiatalkorom arra ment rá, hogy párkapcsolatban voltam (előtte is volt egy többéves kapcsolatom, és rá nem sokkal jöttünk össze mi), és most azt érzem, hogy kell egy kis szabadság, egyedüllét. Nem érzem azt a pluszt, vagy késztetést, hogy fenntartsam ezt a kapcsolatot, hiába tudom, hogy alapból egy rendes srác, és nagyon sokat tett értem. Bűntudatom van, hogy nem tudom már úgy viszonozni ezt. Illetve bennem van a félelem is, hogy később nem fogok találni olyat, aki így megbecsülne, és kölcsönösen tudnánk egymást értékelni. Ti hogy döntenétek a helyemben?