Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha a barátom a távkapcsolat miatt szakított, engedjem el, vagy küzdjek érte?
Külföldi, és ott is dolgozik jelenleg, de már fél éve néz munkákat itthon, mert szeretett volna ideköltözni miattam, (előtte egyébként ide járt egyetemre) csak sajnos azóta sem talált semmit. :( És már előtte is együtt voltunk, már lassan két éve van ez a távkapcsolat, de egyébként viszonylag gyakran tudtunk találkozni mostanában, az elején meg itt volt még pár hónapot.
Eddig is mondta, hogy nehéz neki a távolság, de soha egyszer sem mondta azt, hogy szakítani akarna... Csak most elvesztette a reményt, hogy fog találni itt munkát, és nagyon nehéz már neki az egyedüllét, hogy keveset tudunk telefonálni is a munka miatt, és nem tudja már tovább elviselni ezt a helyzetet... És hogy jobbat érdemlek, olyat, aki folyton ott tud lenni velem.
Ti mit tennétek most?
Egyelőre nem keresem, de ez nagyon nehéz, mert szívem szerint nyilván meg akarnám győzni, hogy tartson még ki. De fáj nagyon, hogy ő rosszabbnak találta azt a helyzetet, hogy csak ritkán látjuk egymást, mint azt, hogy teljesen elveszít. :( Ráadásul fél év munkakeresés nem is számít soknak, még magyarként is nehéz találni normális állást.
Annyira jó ember, és olyan szépen bánt velem mindig, egyszerűen nem tudom felfogni, hogy vége lesz. :(
Szerintetek meggondolhatja még magát?
26N, 29F
Ez nem volt komoly kapcsolat. Szépen bánt Veled? Az mit takar egy távkapcsolatban? Szépen beszél a telefonban, és ha néha tudtatok találkozni akkor jó a szex és jók a programok? Ezek nem a szürke hétköznapok, ez csak egy kevéske randizás. Nem tudod a való életben és a minden napokban milyen lenne Veled, a barátaiddal, családoddal. A napi gondokban hogyan venne részt. Egy illúzióban élsz.
Az mit jelent, hogy keveset tudunk telefonálni a munka miatt? Azt azért nehéz elhinni, hogy munka miatt napi 2 perc telefonra nincs idő, vagy írásra.
Egyetemet végzett ember talál fél év alatt munkát. Az nem opció, hogy Te mész ki?
Többször is voltunk egymásnál 1-2 heteket, volt, hogy én dolgoztam is közben, azok rendes hétköznapok voltak. A családjának is bemutatott. Az egyik barátjával is találkoztam.
Minden nap telefonáltunk, de én nagyon korán járok dolgozni, estére fáradt vagyok, ő meg sokszor este végez pont. :/
Én 8 hónapot voltam ilyenben, de mi minden hétvégén találkoztunk és havonta 1 teljes hetet kint voltam nála (Bécs). Igazából azt tapasztaltam, hogy egymás lelket jobban meg tudtuk ismerni és szeretni így. Azon nem tudtunk megegyezni hogy ki menjen hova. Nekem itthon nagyon jó munkahelyem van, jól keresek és ha gyerekem lesz később akkor ebből a.fizetesbol szépen el tudom tartani a családomat mivel be vagyok jelentve teljesen hitelképes vagyok....stb ő kint tervezett, de húzott a szíve haza. Szóval elég komplikált volt, aztán sajnos még tudtam hogy amikor mi néha vitatkozunk akkor szokott írogatni az exével, és az ilyen dolgaival rombolta bennem a bizalmat, utána ki derült pár dolog amiben nem teljesen volt velem őszinte, plusz voltak olyan mondatai "ha haza költözom te fizeted a műkörmöst meg a fodrászt mert egy nő sokba kerül". Aznap szakítottam vele. Annyira szeretem még mindig, hogy igen újra kezdeném vele itthon. Én úgy érzem, hogy mindent megtettem ezért a kapcsolatért ami tőlem telt, ezt ő b@szta el. Nem nekem kellene nyitni és keresni a másikat. Meg mindig őt szeretem. Mi tudtunk szakítani időt egymásra, és azt tanácsolom neked hogy ha szereted ne add fel, és menj érte ha te rontottad el a dolgot.
Üdv
32/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!