Hogyan lehet kilépni úgy hogy ne jöjjön utánam, járjon a munkahelyemre vagy a családom házához?

Van egy nem működő kapcsolatom. Már rengetegszer ki akartam lépni, egyszer sikerült is. Az oka az volt, hogy otromba stílust engedett meg magának. Az akkori munkahelyemhez is oda járt és várt a kapuban, amíg ki nem mentem. Addig küzdött, amíg vissza nem mentem hozzá. A dolog változott, de nem túl sokat, mert ez a probléma még mindig fennáll. Bemutatni nem merem senkinek, mert nem tudni kivel milyen stílust vesz elő. Gyakran titkolózom előtte, mert már nem tudok vele teljesen őszinte lenni úgy, hogy mindig mindent a fejemre olvas, sőt hosszú hónapokon át hallgatom a régi dolgokat is, hiába nem szép dolog tőlem. Inkább nem mondok el neki semmit vagy keveset, csak hagyjon békén. Pozitív dolog aligha elhangzik a szájából velem és a környezetemben élő emberekkel kapcsolatban, de többnyire negatív. Olyan meg ugye nem igazán létezik, hogy egyetlen pozitív dolog és ember nincs az életemben, csak ő, mert ebben a hitben él. Főleg úgy, hogy én alapvetően jól érzem magam, szeretem a munkámat, a szeretteimet, csak neki nem tetszik semmi. Hiába húzom meg a határokat és adok le egyértelmű jelzést hogy hol vannak a határaim, ő ugyan úgy átlépi azokat, gúnyolódik rajtam. Erre én nem vagyok kíváncsi. Régebben összetört minden szava, de most pozitív emberekkel és könyvek segítségével, küzdelmek árán eljutottam arra a szintre, hogy felemelem a fejem, kevésbé hagyok a negatív impulzusainak, legalábbis jobban igyekszem figyelmen kívül hagyni. Az biztos, hogy magabiztosabb és erősebb vagyok, de az az érzésem, hogy ettől ő nagyon ideges. Mintha nyugodtabb lett volna, amíg azt látta és érezte hogy lelkileg összeomlok. Minden jó lenne ha nem lenne ez, tényleg minden. Attól félek, hogyha kilépek a kapcsolatból, akkor utánam jönne, akár a munkahelyemre is (vagy be is jönne), hívogatna, nem hagyna békén. Most egy jó és biztos munkahelyem van, nem hiányozna egy ilyen történet...