Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elhagyott a párom karácsony előtt, azóta nem térek magamhoz. Hogyan legyek jobban?
Együtt éltünk 2 évig, mindketten felnőttek vagyunk, együtt terveztük a jövőt. Még párkapcsolati terapeutához is elmentünk, hogy rendezzük a veszekedéseket. 1,5 hónapig húzódott a szakítás, végül ő döntött úgy kissé elsunnyogva, hogy nem szeretné folytatni a sérelmek és a sok veszekedés miatt, és költözzem el. Többször kerestem ebben az időszakban, kértem, hogy egyenrangúan oldjuk meg a problémákat, mindkettőnknek vannak sérelmei, de a lényeg a szeretet, és szeretnék segíteni,csak nyújtson több érzelmi biztonságot, és ne kelljen attól tartanom, hogy addig vagyok alkalmas a jövőre nála, amíg hozom a szintet és fogadjon el a nagy számmal, ahogy én is sok mindent elnéztem neki. Azért érthetetlen számomra, mert az utolsó X hónapban fejlődött sokat a kapcsolat, próbáltam változtatni én is sok dolgon, a kedvében járni. Azt hittem, ha előfordul is egy egy nagyobb veszekedés, ez a sok jó dolog,az akarás, hogy törődöm vele, nem sz@rom le, átsegít minket, és szövetségben leszünk. Szüleitől tudom, hogy általában addig jó neki egy kapcsolat, amíg nincsenek konfliktusok sűrűbben, vagy őt kezelik jól, különben elkezd leépülni szépen lassan az álomkép, hogy nem tökéletes a másik. Nem tudott elköteleződni előttem az évek óta tartó kapcsolataiban előttem sem. Néhányan mondták, hogy erősebb nárcisztikus jegyeket képvisel, de ez egy magasztalós, bókolós, odaadó oldalával állt párba. Nagyonnagyon kedves is tudott lenni. A végén nem engedtem h segítsen a költözésben amiatt, ahogy ezt a tudtomra adta. Tudtam, hogy neki is nehéz, de nem volt tekintettel arra, hogy milyen volt várni csendben, amikor ő már sejthette, hogy inkább nem akarja a kapcsolatot, mint igen, és erről nem tájékoztatott. Nem tudtam részemről szépen elválni tőle,amikor teátrálisan megnyilvánult pont a költözés napján, mennyire sajnálja, hogy így alakult és intézte.. szerintem ő is megharagudott rám utána.
Borzasztóan nehezen élem meg ezt az egészet. Hazaköltöztem szüleimhez, most leszek 30, és nem tudom, hogy tudnám ezt az egészet feldolgozni. Próbálok a rosszra gondolni, hogy hányszor bántott meg, de mindig jönnek a jó dolgok, amik úgy érzem, másokban nem pótólható számomra. Nagyon passzoltunk a tartalmas időtöltéssel, aktívan éltünk. Egy részem olyan, mintha hozzá tartozna, akár egy karmikus kapcsolat. Még karácsonyra sem írt nekünk egy üzenetet, ezt sem tudom hova tenni, mivel mindenkivel jóban volt. Nincs harmadik, a félelmei és a sérelmei miatt lépett ki - itt már csak akkor működött volna, ha szinte mindig befogom a számat. Próbálom lefoglalni magam barátnőkkel,pszichológussal, reikivel, lefoglaltam egy utazást is, van, aki udvarol - de semmi sem segít. Ahogy egyedül vagyok, eszembe jut, hogy megkeressem. Én még mindig önhibáztatok, nem tudom elképzelni az életem nélküle, és félek, hogy akkora lett a törés, hogy idővel sem lesz jobb. Nem tudom, hogy pl 31évesen van e esélyem majd párt találni - egy normális, egészséges és határozott férfi személyében, aki nem fél elköteleződni, és nyugodtabb típus, akivel kiegészítjük inkább egymást konfliktus közben, ha lenne.
Mit tudnék még tenni ebben az esetben? Nagyon sötét gondolataim vannak, amik eléggé megijesztenek.
válasza:
válasza:Nem működött a kapcsolat. Nem is fog, hiszen elhagyott, mert nem bírta tovább, de te még mindig meg vagy győződve róla, hogy te minden tökéletesen csináltál. Lépj tovább.
Próbálj meg leállni a non-stop balhézással. Még nincs is új kapcsolatod, de már abban is a veszekedésre készülsz. Egyáltalán nem normális folyamatosan veszekedni a pároddal, nem csoda, hogy elege lett és elhagyott.
válasza: válasza:Hu basszus ugyanezt éltem meg februárban. Csak nálunk 8 éves kapcsolat, és 1 év együttélés után ő hagyott ott engem, de én is hazaköltöztem. Borzasztóan nehéz volt, annyira magam alatt voltam mintha egy gödörben lettem volna. Mindenhol sírtam, éjszakánként tomboltam. 2 hónapba került, hogy elérjem azt a szintet mint egy normális szakítás, tehát hogy ne akarjak egész nap a padlón feküdve sírni, csak simán fájjon. És még mindig baromira fáj. Ugyanezek a kérdések voltak bennem is. Mondanám hogy szívesen beszélgetek veled de annyira hasonló a sztorink hogy csak olvasva is feltépett néhány sebet és még nem igazán tudnék róla beszélni.
Igazából annyit tudok mondani jótanácsként, hogy képzeld el magad, hogy nem küzdesz, csak hagyod hogy fájjon, és képzeld el, hogy csak lebegsz. Nekem ez sokat segített. Engedj minden fájó égető érzést a szívben mert ha nem hagyod később kell átélned.
A lelki sérülések sem másabbak mint a fizikai. El kell fogadni hogy fáj, hogy most nem tudsz mindent ugyanúgy csinálni fájdalom nélkül, hogy a gyógyszerek ideig-óráig tartanak, és csak várni tudsz, hogy idővel gyógyulj. Addig pedig kőkeményen agyban stabilnak kell maradnod. Nehéz, de egyszerűen nincs más választásod. Nagy meló, de meg kell tartanod az erődet, az önbecsülésed, mert senki más nem fog ezzel érted megbírkózni rajtad kívül.
Amúgy annyira hasonló a sztorink néhány dolgot azért elmondanék nálam hogy telt ez a majdnem egy év. Kb júniusig utált, mindenkitől hallottam hogy haragszik rám engem okolt mindenért. Betudtam annak hogy pszichológiailag nem vagyunk egy szinten, ő így dolgozza fel a "gyászt". És nyáron rengeteget keresett. Ősszel is. Nem mondom hogy nem inogtam meg, de visszaigazolás volt hogy akkor mégiscsak rossz ez neki is. És itt van december most csak annyit tudtam fejlődni, hogy már nem bőgöm el magam ha egy zenéről ő jut eszembe. De még mindig nehéz a feldolgozás sajnos.
Sajnálom nagyon hogy ezen mész keresztül, tudom hogy nincs vígasz :( gondolj bele, ott van a sok jó emléked vele. Írod, hogy mennyire passzoltatok. De minden emlék közös, ha a te fejedben ott vqn akkor az övében is ott kell lennie. De ha számára nem voltak olyan szépek, ő nem úgy élte meg mint ahogy gondolod, akkor meg mit érnek azok az emlékek? Erre gondolj. Te is okoztál neki szép pillanatokat, és igenis hiányozni fogsz neki még ha most a büszkeség miatt eszébe se jut. Efelől semmi kétséged ne legyen, hogy nem voltál neki jó. szerintem full ugyanaz van nálatok mint nálunk, hogy annyira spontán a jelenben él, hogy csak az aktuális problémára figyel, de azt nem veszi észre mit veszít el az életéből. Kínozni fog az idő, de hidd el, el fog jönni az amikor visszahallod, hogy baromi rossz neki is.
Ennyit tudok csak mondani :(
kitartás. Ne zárkózz be, megy az élet, annyi minden történik, legyél nyitott mindenre, emberekre, de csak amíg te is élvezed. had lássa mit veszített.
Ja és még egy dolog ami rajtam segített. Angolul írom úgy jobban hangzik :D Anything you chase, it will run away, I promise. Tehát bármit is üldözöl, ösztönszerűen menekülni fog. Nem szabad.
Ja és még egy xD Puzsér Róbert gondolatait érdemes meghallgatni ahogy a kapcsolatokról beszél, nekem az hatalmas doppingot adott.
#2 - Azért írtam a veszekedést, mert tudom, hogy én sem vagyok egyszerű eset, mivel határozott véleményem van, kiállok magamért, és nehezen engedek- viszont azt is gondolom, hogy nagyon sok dolgommal ezt kompenzálom, illetve bennem van az, hogy szeretnék megfelelni más szintén lényeges helyzetekben, értékekben. Tökéletes sajnos sosem leszek, vannak dolgok, amiket be kell ismernem magamnak, hogy nem jó tulajdonság, és ilyen vagyok, jellemhiba. Amin tudok, és még önazonos, azon próbálok változtatni. Reménykedni tudok csak benne, hogy valaki szintén tudja így nézni a másikat, és jobban értékeli a jó részt. Nem addig fogok kelleni, amíg nincsenek nehézségek, akivel stabilan és kitartóan szeretjük egymást.
#4 - Köszönöm szépen! Sajnálom, hogy hasonlón mentél keresztül, drukkolok, hogy az idő most már még inkább téged szolgáljon, és gyógyulj, bevonzd a számodra megfelelő társat. Nálam nem lesz részéről megkeresés, totálisan ignorál, és őt még jobban "sürgeti" az idő, hogy családot alapítson. Egyelőre megrekedtem a felejtésben,a fájdalmat beengedem, bár jelenleg úgy érzem, kinyír
válasza: válasza: válasza:Karmikus kapcsolat. Ha nem ebben az életben, a következőben újrapróbálhatjátok :) most ennyi volt megírva.
(Bocsi ha nem hiszel ebben, aki ismeri a témát tudja hogy tipikus példája)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!