Mennyire általános az, hogy a pár egyik tagja bàr nem ismeri be, de boldogtalan, de valamiért nem szakít? Majd miután a párja szakít, ő a kezdeti nehéz időszak után kivirul és megkönnyebbül?

Erre nincs szabály. Nyilván megvan az ok, hogy miért nem ő szakít. Az szerintem rosszabb, ha veled szakítanak, mert eleve a döntést nem te hoztad meg.

De hát egy idő után, amikor már kikerülünk egy kapcsolat/másik ember "vonzásköréből" sokkal racionálisabban látjuk a helyzetet, akkor lehet megkönnyebbülés, hogy például miért ragaszkodtam hozzá ennyire.

Kapcsolatfüggőség. Inkább él boldogtalanul egy biztos pont mellett, mint hogy egyedül maradjon. Ilyen helyzetben, aki kivirul a szakítás után, az tisztában van vele, hogy simán tovább tud lépni. Aki összeomlik, az attól retteg, hogy nem talál mást.

Ne maradj benne egy szar kapcsolatban csak azért, hogy legyen kivel bámulni a tv-t esténként.

Teljesen általános.

Az sem szokatlan, hogy mindkét fél boldogtalan a kapcsolatban.

Legtöbbször az okoz gondot, hogy szakítás után nem bírják átvészelni azt az átmeneti időszakot, míg egyedül vannak. Pedig szerintem az egy nagyon fontos szakasz. Meg kell tanulni egyedül is élni. De mikor nincs ki/mi elvonja a figyelmet a zavaró gondolataidról, és belekerülsz, az nem kellemes, sőt félelmetes. Viszont ezeken túljutsz, és az egyedüllét már nem is szörnyű, sőt van kimondottan kellemes oldala.

Na ezt próbálják kikerülni sokan a szakítás halogatásával, de ez mindig megbosszulja magát, és akkor maradsz egyedül, mikor a legkevésbé vagy rá felkészülve, nem akkor, mikor eldönthetnéd.

Én egy olyan kapcsolatban vagyok, ahol a férj 10 éve van házasságban. Majd’ belehal már a kapcsolatba, olyan mérgező, és még csak nem is az egyedüllét várná, hanem személyemben egy olyan nő, aki mindennél jobban szereti, de ő úgy gondolja a házassága fényében, hogy a mi kapcsolatunk túl szép, hogy igaz legyen, úgyis rájönnék, hogy ő milyen, és elromlana. Ő ezt hiszi.

Szerintem temérdek ember zárja be magàt ebbe a tudatba.