Szakított már valaki meg egy hosszabb párkapcsolatot csak azért, mert szürke volt neki? Később megbánta?

6 éve vagyunk együtt a párommal, mondhatni gond nélkül. Nincs vita, azonosak az értékrendjeink, mindkettőnknek a család az első, képesek vagyunk együtt csapatként létezni és támogatni a másikat. Úgy érzem, nem találkoztam még ezen a földön másik olyan emberrel, akivel ennyire összepasszolnék, kedves velem, lesi minden vágyam, megért és támogat. Pár dolog azonban mégis csak zavar. A találkozások vele eléggé rutinszerűvé váltak. Mély beszélgetéseink nemigen vannak, főleg mióta hosszabb műszakban dolgozom, azóta nem irogatunk egymásnak annyit messengeren. Néha úgy érzem, komolyan nem tudok megbeszélni vele semmit, mert elhülyéskedi és a problémáimat mintha meg sem hallaná, mindenre van valami "vicces" válasza, kicsit gyerek még fejben szerintem. Az ő személyisége sokkal "gyengébb" mint az enyém és néha az az érzésem, hogy vagyok én plusz valaki aki lóg rajtam (csúnyán megfogalmazva). Nem érzem azt sem, hogy egy férfival lennèk, inkább csak egy fiúval. Az utóbbi időben komoly változás történt az életemben és úgy érzem, átmentem egy személyiségfejlődésen és egyre inkább úgy érzem, hogy inkább kilépnék ebből a kapcsolatból, viszont a fentebb leírtak miatt félek elhagyni a biztonságot amit itt kapok. Félek attól is, hogy esetleg ez csak átmeneti állapot, hogy lelkileg épp a toppon vagyok és később csak megbánnám. Ha ránézek, az jut csak eszembe, hogy egy ilyen kedves embert képtelen lennék összetörni, másrészről vágynék valami újra és többre is. Totál tanácstalan vagyok. Gondolkoztam már azon is, hogy egy pszichológust felkeressek a témával. 27/L