Tényleg nem érzi a határokat?

A volt párom néhány hónapja nagyon csúnyán, egyik pillanatról a másikra szakított velem. Azonnal el kellett költöznöm a közös kis életünkből. Előtte többször megalázott, semmibe vett. A szakítás után még hónapokig írogatott, de én vagy nem válaszoltam, vagy egy-két szóval reagáltam. Hónapok óta nem beszélünk. Iszonyú dühös vagyok még mindig, átverve érzem magam.

Ráadásul mostanában egy szörnyen rossz dolog történt velem, és ezt valahonnan megtudta, erre újra írt, becézgetve engem, és hogy szívesen segít nekem ha tud.

Nem vagyok még túl rajta, és fáj a rohadt közömbössége is. Sem a szituáció, sem a kettőnk nemlétező kapcsolata nem "alkalmas" arra, hogy így bizalmaskodjon. Sokkal szarabbul esett ez így, mintha nem írt volna semmit.

Köszönöm, hogy leírhattam!

Ti mit tennétek?