Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Halogatom a szakítást, mert sajnálom?
Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor barátnőm egy hazug és mérgező személy. Engem többször átvert, másik ferfival ismerkedett, az apjával ordibál állandóan, kritizál, parancsolgat, megtilt mindent, nincs semmi önbizalma, de mégis amikor arra gondolok, hogy mostmár elhagyom, megsajnálom és megjelenik az elkeseredett arca előttem. Már fél éve őrlődöm, hogy mi legyen.
Akik voltatok hasonló helyzetben: maradtatok vagy szakítottatok?
Voltam hasonló helyzetben. Azt éreztem, hogy a srác nem engem szeret, hanem annak örül, hogy van barátnője, nagyon sok ellentét volt köztünk (politikai nézetek, sokat ivó vs. antialkoholista, valláshoz való hozzáállás, udvarias vs. bunkó, elit vs. proli)
Én is sajnáltam és sokáig halogattam. Első kapcsolat volt és igaziból a második hét után megbántam. Végül majdnem másfél évet vártam, mire összeszedtem a bátorságom és szakítottam.
Utólag sem bánom, hogy együtt maradtunk, mert én is fejlődtem alatta - bár a szex utána egy évig nem ment a kialakult vaginizmus miatt.
Ő a szakításnál egy órát sírt, de egy fél éven belül talált magához való barátnőt, akivel sokkal boldogabb lett, mint velem valaha.
Szerintem te inkább félsz, hogy legközelebb még ilyet sem találsz.
De most őszintén, nem jobb a magány, mint egy olyan embernek a párja lenni, aki semmibe vesz?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!