Hogyan dolgoztad fel hogy mégse lesz belőle semmi több év után?

A kapcsolat olyan, mint egy üveg Nutella.

KI FOG ÜRÜLNI!!!

És a normális ember ezt tudja is, és nem éli bele magát.

Én könnyedén, mert beláttam, hogy az a több év (részben az én hibámból is) elpocsékolt idő volt és a szakítással jobban jártam én is, ő is. Nem egészséges a "mi lett volna, ha..." kezdetű önsanyargatás. És az is rohadtul visszás gondolkodásmód, hogy "ráment a fiatalságod" egy kapcsolatra. Ha az elejétől kezdve rossz volt, miért erőltetted? Ha meg nem volt rossz, csak sajnos végül tönkrement, akkor meg nem ment rá a fiatalságod mert valamikor boldogok voltatok együtt.

Összességében: Ne pörögd túl. (ennyire)

Nehezen. Néha még ma is fáj, de tovább kell menni, nem lehet belesüppedni és beleőrülni a fájdalomba.

Amit én igazán bánok, hogy azon a ponton nem szakítottam, amikor először elgondolkoztam rajta komolyan. Ez 2 év után volt. Akkor elkezdett teperni, ami tartott egy ideig, és végül 5 év után szakítottam, amiből az utolsó év teljes lejtmenet volt.

Annyi a jó, hogy tanultam az esetből, és nem ugrok bele kapcsolatokba. Igaz így már jó ideje egyedül vagyok, de exem is erőltette az elején a kapcsolatot... Pl. mindent siettetett.

Eloszor baromira fajt, hiszen egy kapcsolat ugy indul hogy hosszutavra terveztek... Raadasul szerintem akit elhagynak annak jobban faj fuggetlenul attol, hogy ki volt a hibas (en)

Az elso napokban halalfelelmem volt az egyedullettol, aztan 3 het mulva megismertem egy lanyt aki ugy ahogy segitett elfelejtettni velem. Ahogy telik az ido ugy erzem hogy mar jobban vagyok annak ellenere hogy neha meg mindig azt erzem sose leszek massal olyan boldog mint vele. Talan sose felejtem el teljesen...

Minden rosszban van valami jo, levontam az elozo kapcsolatombol a tanulsagokat es ilyen hibakat tobbet nem kovetek el.

26F