Érezted már magad annyira rosszul szakítás után, hogy az fizikailag fájt?

Igen, hónapokig fájt.

22L

Reszkettem először a sírástól, aztán a láztól. Nagyon durva, hogy ilyet "csinált" a testem. Nem akartam, hogy lássa, mennyire kiborultam, de nem akart elhúzni, én pedig nem bírtam abbahagyni a zokogást, majd a reszketést; annyira szégyelltem és dühös voltam. Már fogalmam sincs hogy értem el, hogy tűnjön el és "hagyjon megpusztulni"😂, de végül sikerült. Reggelre elmúlt a láz, kibőgtem a könnyeim zömét, és képes voltam ember módjára létezni tovább.

Aztán volt olyan is, amikor látászavarom lett, szédültem és nem tudom hogy tettem meg 30métert, összegörnyedve, ájulásközeli állapotban, borsónyi gyomorral.

Brrr. Szörnyű élmények, remélem soha többé nem leszek szerelmes, és csalódnom sem kell újra. 40N

Igen. 20 éve történt, de néha, ha jobban belemerülök az emlékekbe, most is érzem.Én valami meghatározhatatlan rosszullétet érzek ilyenkor, mintha ájulás kerülgetne és a torkom fájdalmasan összeszorul.

Képes vagyok ilyenkor bárhol elbőgni magam, de pár pillanaton belül "magamhoz térek" és mintha mi sem történt volna, csinálom a dolgaim tovább.

Igen, nem is egyből a szakítás után, mert én mondtam ki. Sajnos bonyolult volt, nem bírtam neki megbocsátani egy megaláztatást, és úgy hittem, a szakítás az egyetlen út. Ennek ellenére persze szerettem őt. Utána barátok lettünk és kb 3 hét után volt egy éjszakám amikor úgy éreztem magam, mint egy friss szakított. Sírtam, úgy éreztem vége a világnak, elveszítem azt, aki hozzám való, soha többet nem fog így szeretni senki... Minden pánikroham tünetet produkáltam, miközben ő épp valami kertipartyn volt..

Aztán az összes lelket magamba öntöttem amit amit csak tudtam, eldöntöttem, hogy egy fiú nem fog kicsinálni, mert vannak fontosabb dolgok, egyetem, munka, a cicáim, a barátaim. Eljárogattam, még többet edzettem, nyelvet tanultam és láss csodát, mikor elengedtem... visszajött :)