Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek, ha hiányzik az exem, pedig már majdnem 1 éve elment?
Nem beszélhetek vele, mert képtelen normális kommunikációra, magamnak csinálnám a bajt, ha feloldanám.
De eltelt már majdnem 1 év és még mindig hiányzik. Mintha tegnap ment volna el.
Próbáltam ismerkedni, de a társkeresők világa borzalmas, teljesen kiéget.
Amikor programom van, akkor elvagyok, de például ma sem ér rá senki és nagyon magányosnak érzem magam. Már voltam futni, voltam vásárolni. Elmehetnék valahova egyedül, de annak valószínűleg sírás lenne a vége, mivel évekig mindent együtt csináltunk és állandóan úton voltunk.
Ez egy ördögi kör, mert itthon is rossz, de egyedül elmenni valahova is rossz. Nem tudom, hogy ő hiányzik, vagy csak maga az állapot, hogy van valakim, amikor unatkozom.. Szerencsére nem sok ilyen van, de ilyenkor nagyon rossz. A sírás határán vagyok megint és nem tudom már, mit tehetnék..
Ti mivel vészeltétek át ezt az időszakot, ezeket a napokat? Én csak várom lassan 1 éve, hogy legyen már jobb, de valahogy nem jön a felszabadulás érzése..
Köszi a tippeket. Vannak barátaim, de még velük is nehéz összeegyeztetni a találkákat, úgyhogy nem gondolom, hogy új barátokra lenne kapacitásom. Az legalább annyi energia, mint egy új kapcsolat.. Általában nincs gondom programok téren, 1-2 olyan hétvégi nap van, amikor tényleg senkivel nem tudok megbeszélni semmit. Feltalálom magam egyedül is, edzek, futok, itthoni teendők, bicajozni simán elmegyek egyedül, stb. De mégis hiányzik az a lelki töltet, amikor van az embernek valakije, akivel megoszthatja a napját, az élményeit, ésatöbbi. Ő meg ezen a téren annyira jó volt, ő sem szeretett otthon unatkozni és mindig feltaláltuk magunkat. Úgyhogy ezeken a magányos napjaimon nagyon tud hiányozni. És a legrosszabb, hogy tudom, hogy ez neki is hiányzik, mert amikor utoljára beszéltünk, akkor ezt ő mondta, hogy neki mennyire hiányoznak a közös programok.. És egyébként nekem is, de valami nagyon elborult nála, úgyhogy még a kommunikációt is le kellett zárnom vele, még ha fáj is.
Igen, 2-es,egy ilyen semmiből érkező emberkének én is tudnék örülni, erre várok. :D de egy esélyt adtam a társkeresőknek, hogy ne lehessen mondani, hogy várom a csodát. De nagyon nem jött be, úgyhogy kénytelen vagyok továbbra is várni a csodát. :D
#1 vagyok. Én is éreztem már ilyet, nekem a családom segített, addig éjszakákat sírtam át. Néha teljesen spontán jött rám a sírás napközben is.
Hány éves vagy? Egyedül élsz? Egy női lakótárson gondolkoztál már, pl. barátnőn?
Rajtam a családom nemigen segít, annyira nem ápolunk szoros kapcsolatot. Ha át is megyek, beszélünk pár szót, de ott is max a telefonom nyomkodom. A magánéletemet meg lerendezik azzal, hogy xy kapja be, ne foglalkozz vele. Köszi. :D
Egyedül élek. Éltem korábban lakótársakkal, de most így jobb. Vágytam már a szabadságra is.
27 leszek, és kb 7,5 évig voltunk együtt.
Nagyon megértelek, én is ezen megyek át. Csak több ideje, 3 éve. 1 hónap híján 8 évet voltunk együtt, azóta nem is találkoztunk. Nagyon nehéz, főleg az első év. Én ősztől munkába akarom fojtani a bánatom, másfél állást vállalok, mert addig se kell otthon lennem, nem gondolok rá. Egyébként nem ott élek, ahol anno vele. Nekem ez is segített picit. Nekem csak a sok munka segít, a kikapcsolós programoknál nem tudok nem rá gondolni.
32/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!