Akik voltak nárvisztikussal huzamosabb ideig kapcsolatban, nektek mikor múlt el a "függőségetek"?

Teljesen mindegy, minek nevezzük az exemet. Szerintem nem normális a viselkedése és érzelmileg a béka segge alá küldött a végére. Aki szándékosan bántja a másikat, az igenis bántalmazó ember, ő pedig szándékosan csinálta, ha valamiben már nem értettem vele egyet, még ha igazam is volt. Sokszor zsarolt is érzelmileg, de nyilván nem tudom és nem is akarom ezt néhány kommentben összefoglalni. És azt is tudom, hogy én is hibás vagyok, mert tűrtem. De visszaforgatni az időt már NEM tudom. Mivel évekig más arcát mutatta, így baromira nehéz lett volna az első, a második, vagy a harmadik húzásánál azt mondanu, hogy ágyő. Én abban hittem, hogy míg szeretjük egymást, mindent meg lehet oldani. Kár volt. Mert mivel mondtam, elég kettősen viselkedett, tehát attól, hogy az egyik nap f.sz volt, másnap ismét dobálta a szeretmorzsákat. Hülye voltam, de nem tudok mit csinálni. Már kidobtam, mégis hónapok teltek el, ő már tengeti az életet a következő mellett "boldogan", én meg itt maradtam egyedül és egyáltalán nem érzem jobban magam, mint a szakítás utáni néhány napban. Vele álmodok, általában azok az álmok is a bizalmatlanság köré épülnek és hogy valahogy átver engem ismét. Szinte egész nap ő jár a fejemben. Újabb és újabb emlékek törnek fel, javarészt a rosszak és ilyenkor irtó szarul vagyok. A gondolataimat pedig nem tudom befolyásolni. Azt nem is mondom, hogy nem volt egy unalmas kapcsolat. Bejártuk az évek alatt az egész várost milliószor, a környező hegyeket, az 50-100 kilométeres körzetben mindent, messzebb is egy csomó pontot, meg külföldön is. Egyszerűen akárhova elmegyek a barátaimmal, az jut eszembe, hogy ott is ezelőtt vele voltam legalább 100x. Ha filmet akarnék nézni, akkor is elfog ez a nyomorult érzés, mert én egyedül nem vagyok egy nagy filmezgetős. Csak vele filmeztem összebújva. És sorolhatnám, hogy milyen hétköznapi egyéb apróság elég ahhoz, hogy eltörjön a bili, mert rámtör valami emlék. És előtte hiába voltam "jobban", ilyenkor napokig megint depresszív állapotban vagyok. Múlt héten 1x sem sírtam, úgy éreztem, hogy valami átkattant bennem egy sorozat hatására (Tudhattad volna). Ezen a héten meg ismét nem volt olyan nap, hogy nem sírtam. Pedig nem láttam csesszemeg hónapok óta és több mint egy hónapja már egyáltalán nem is beszélünk. Most persze az a bajom, hogy hozzászoktatott, hogy x hetente azért is megkeres, és most azért vagyok szarul, mert már nem teszi. Sehogy sem jó ez. De ezt tényleg csak az értheti, aki volt ilyenben. És nem is várok megértést egészséges emberektől, mert a környezetem sem érti, hogy tudott ennyire tönkretenni egy ilyen ember, és miért nem felszabadult meg boldog vagyok, hogy megszabadultam tőle. De, valahol örülök, mert tudom, hogy hosszútávon jobb így nekem. 1x biztos jó lesz. És nem is akarnék már vele lenni, hisz attól 180 a pulzusom, ha meglátom, hogy megint üzent kamu számról. Nagyon nincs rám jó hatással. Mégsem tudom elengedni. Tényleg ilyen lehet a drog is. Tudod, hogy rosszat tesz és le akarsz állni, de nélküle is megőrülsz. Nem kívánom ezt senkinek, nagyon megterhelő... :(

Igen. Az a baj, hogy túl intenzív volt az a "szerelem", amit nyújtott. Félek, hogy egy normális kapcsolat a jövőben nem fogja ezt a szintet megütni, amit megszoktam.. Nagy munka lesz ezt még rendbetennem magamban, mivel évekig kaptam ezt a dolgot. És igen, sajnos megszoktam, hogy a negatív dolgok után mindig jött és tepert, elhitetve ezzel, milyen fontos és pótolhatatlan vagyok. Hát, ez mostmár nincs meg. És bizony nagyon rossz érzés... Hiába tudom, hogy semmi nem volt igaz...