A kislányának is bemutatott mégis kihátrált a kapcsolatból?

Az ország LEGFEHÉREBB és LEGGAZDAGABB városában élek, budai agglomeráció.

Ki írta, hogy nem kell? Én egy csomó problémás emberrel remekül működök, rendetlenekkel, pontatlanokkal, otthonülősekkel, egzisztencia nélküliekkel, videójátékfüggőkkel, kajaközpontúakkal(kövér nagyevőkkel), karrieristákkal, meg egy csomó dolgot tudok tolerálni, egyedül az erőszak különböző formáival van bajom se szóban, se tettben, se szexuálisan nem fér bele.

Mit gondolsz mi nincs rendben? Hogy már láttam sok mindent és nem vagyok birka, hogy el is viseljem vagy szemet hunyjak felette? Vannak jó emberek is, ismerek is ilyet, dehát mihez kezdjek, ha nem jön a szerelem vele, hiába tudom, hogy jó, nem vágyom rá, pedig sikeres, jóképű, megbízható.. De mégse.

Vannak rendben lévő férfiak is, vagy más jellegű problémával rendelkezőek, akik szintén rendben vannak. Csak sokkal több az erőszakos, mint azt a legtöbben gondolják.. "Egy pofon nem pofon, nem úgy gondolta, csak ideges volt, hiszen nem tört el semmim, csak féltett, a lány provokálta, az már szinte felnőtt stb.." ilyenekhez nem állok be

Könnyű tanácsot adni annak aki nem ismerkedett még gyerekkel, főleg kisebb gyerekkel.Egyébként is túlvan egy vélhetőleg rossz kapcsolaton - vagy mint én, haláleseten-, óvatosan kell bánni a gyerek lelkivilágával. Sőt,a sajátjával is. Én is kerestem párt, kamasz fiúval. Eleve nem akartam összeköltözős kapcsolatot,és ezt csak tanácsolni tudom annak, aki hasonló helyzetben van.

Persze ehhez kell olyan pasi is aki ezt elfogadja, de manapság sokan törekednek ilyenre.

25-ös, akkor, ha a pasi elfogadja,hogy a gyereke miatt időben/elfoglaltságban kötött. A laza kapcsolat lényege pedig pont az,hogy amikor úgy gondolom találkozunk...

+ nem biztos,hogy a gyerekes anyuka laza/szexkapcsolatra vágyik.

Működhet a párkapcsolat,de inkább gyerekes apukával érdemes ismerkedni egy gyerekes anyukának.Igaz, ennek is vannak nehézségei, de jobban tudják tolerálni egymásnak a gyerekkel járó kötöttséget.

27-es, sarkítod..De, valahol a toleranciáról -is- szól. Az akinek nincs gyereke kevésbé tudja elfogadni az olyan élethelyzetet amiben a gyerekhez is kell alkalmazkodni.Akinek van gyereke jobban hozzászokott ahhoz,hogy a gyerek van a középpontban, főleg amíg kicsi.

Ez viszont tény: egy szülőnek mindig a gyereke van a középpontban. Persze, kell a társ, de amíg a gyerekről gondoskodni kell értelemszerű,hogy Ő van előtérben.