A kislányának is bemutatott mégis kihátrált a kapcsolatból?

Egyedülálló anya vagyok, én azért építenélek le, mert azt gondolnám(gondolom ezek alapján rólad), hogy nagyon sürgős neked máshogy költözni, valamilyen előnyhöz, lehet a nyilvánvaló lakhatási előnyhöz, vagy akár másfajtához akarsz jutni minél gyorsabban.

3 hónap semmi. A gyerekével az a 2 hónap is semmi. Nem lehet ilyen gyorsan beszervezni valakit a gyerek életébe, én nem is teszem, szerintem anyuka is erre gondolt. Mennyi ember volt, aki azzal írt, hogy amúgy ő nem abban a városban lakik, ahol én, de majd valamikor odaköltözne.. Mind hozzánk akart költözni spórolva havi 200at, ingyen szex, kaja, takarítás, cserébe a cuki gyereket kell csak elviselni.. férfi golddiggerek.

Illetve lehet, hogy nem tetszett neki az, ahogy a lányával viselkedtél. Mind be vagyunk tojva a pedofiloktól és/vagy az erőszakos, bántalmazó(akár szavakkal) férfiaktól. Erre nem elég két hónap, hogy kiismerd a másikat.

Én úgy gondolom ezt az ismerkedősdit, hogyha nekem fél évig szimpi valaki, eljárunk, jó a szex, nem akaszt ki és hasonlóan gondolkozunk, bemutatom a gyereknek anyu egy barátját(nem mint pótapukát), néha eljárunk programokra, áthívom magunkhoz és ha számomra megfelelően viselkedik, a gyerekem sem utálja nagyon(tőle nem várom, hogy szeresse, de aki annyira pancser, hogy nem tudja magát megkedveltetni egy kisgyerekkel, az kiesik) akkor kettesben hagyom őket a másik szobában, és ha megbízhatóságot érzek, akkor lehet szó nálunk alvásokról, majd egy két hónap ilyennél jöhet a költözés. Minden más esetben nem oké a dolog.

Lehet még költés is, ha elmegyünk a gyerekkel fagyizni, és neki nem vesz, az nincs rendben. Az se, ha engem meghív egy gombóc fagyira, kifizeti a gyerekét is, majd közli, hogy a lányom fagyijáért cserébe este én fizetem a vacsit. Szóval sokat nem, de minimálisan látnom kell a hajlandóságot arra, hogy néha meghívjon valamire.

#6. Részben igazad van, de egy kezdődő kapcsolatban igen hülyén veszi ki magát, hogy a nem mintaapának (kivéve, ha özvegy vagy) olyan bizalmat szavazol, hogy még szülsz is, az akinek meg mintaapának kéne lennie, szart se kap tőled.

Az a baj, hogy nincs időtök/energiátok gyerek mellett és ugye segíteni sem lehet, mert vagy félünk a pedofiloktól c produkció megy vagy a minden csak úgy jó, ahogy én csinálom...

Így meg komoly kapcsolatot elindítani nem lehet. Ez miatt nincsenek komolyan véve a szingli anyukák általában.

Az, hogy valaki elveszti a bizalmunkat normális, és az is, hogy utána több mindenre gondolunk.

Naná, hogy nehéz, de nem csak velünk. Nehéz a hitelesekkel, a megcsaltakkal, az ilyen olyan pszichés problémásakkal, a szüleit gyakran látogatóval, a karrieristával, a bulizóssal, a többműszakossal, a vendéglátóssal, a fizikai munkással, a tanárral, a szociális munkással..a rendmániással, az egészségügyi problémással, a fétisessel, meg kb 1000 féle "defekt" van, akivel nehéz. Tudod kivel könnyű? A tinikkel, akik még nem szedtek fel semmilyen meghatározó dolgot az életükbe(legtöbb esetben) és még tiszta lappal nyitnak. Na akkor nagyon könnyű.

Utána meg már olyat kell találni, akinek a nehézsége számodra nem nehézség, mert ahhoz a problémához te ügyesen tudsz alkalmazkodni bámilyen okból. Pl a karrierista imádni fogja, hogy az egyedülálló anya nem lóg folyton a nyakán programokra hivatkozva, nem nyafog, ha el kell utaznia meg ilyenek, mert el van foglalva a gyerekkel. Azon se fog nyafogni, hogy meg kell venni egy gombóc fagyit, mert 5000 gombócra is futná neki.

Azoknak könnyű, akik hiányossága-erőssége kiegészítik egymást, felnőttként meg ilyet nehezebb találni. Biztosan nem tolerálná, ha az ember kevés szabadidejét az anyjánál kellene töltenünk beszélgetve..

Elfojtott nincs, különben nem érezted volna:) Sérelem még jó hogy, lassan 30 leszek, nem zárdában nőttem fel és szeretném, hogy a párom ezt értékelje bennem, nem akarnék megint tiszta lappal nyitni, a tapasztalatok hasznosak.

Az az igazság, hogy te mártírkodsz itt, mert milyen nehéz, hogy olyan nőhöz akartál gyorsan költözni, akinek gyereke van.. szegény nő, alig kap pasit, ahelyett, hogy értékelne téged ezalatt a tartalmas pár hónap helyett inkább ejtett. Szegény te.

Lehet ezért ejtett:) Mert úgy érezted szerencsésnek kellene éreznie magát, amiért leálltál vele, és nem sajnált eléggé, amiért te kibírod a nehéz helyzete ellenére:D Minden nő vágya, hogy olyannal legyen, aki lenézi.

A 2 hónapos ismeretséget hiányolni a párod kisgyerekével meg abszurd, velük se éltél.

Értem, mit mond a #6, én is hasonlóan gondolkozom, és totál nem érdekel, ha nem vesznek komolyan vagy akármi: ne vegyenek sehogy.

Nekem sem opció az, hogy ismeretségünk harmadik hónapjában összeköltözünk, mert ennyi idő túl kevés még egymásra hangolódni is és eldönteni, hosszabb távon hogy működnénk - nemhogy a gyerekkel összeismertetni ÉS egyből ennyire szorosra zárni a kört.

Itt a nő hibázott, ha felelőtlenük, nagy lelkesen felbíztatott, közben pedig beijedt attól, hogy ez mivel jár. (mivel: két összeillő ember esetén sok kellemes programmal, gyakori, jó szexszel, sok nevetéssel, nyugisabb hétköznapokkal - szerintem. Ha mégsincs olyan illeszkedés, mint ahogy hitte, akkor van gubanc.)

Te pedig reménykedsz...szerintem ne tedd. Vagy csak ha nagyon nyíltan el tudja mondani, mi áll a háttérben, és ez olyasmi, amire van megoldás, és reálisan elérhető is, nem csqk a tavoli jövőben valami lila ködös "esetleg".