Van értelme időt adnom neki? Van itt olyan aki időt adott a másiknak, és megérte? Vagy már csak magamat kínzom? Többi lenn.

27-L vagyok, ő 34-F. Másfél éve vagyunk együtt, de előtte is barátok voltunk már 2 éve, végül barátságból lett kapcsolat.

Nagyon sok időt voltunk együtt, konkrétan 24 órában, így voltak vitáink, pitiáner dolgokon, pl rend, tisztaság, mosogatás...

Ezek odáig fajultak hogy másfél hónapja szakítottunk, én ezidő alatt sokat gondolkodtam, rájöttem hogy én is sárkány vagyok sokszor, és ezen változtatnom kell, magam miatt is, nem csak miatta.

A szakítás óta többször felhívott, nem voltunk haragban, igazából közös megegyezéssel váltunk el. Két hete elmondtam neki, hogy én szeretem és kezdjük újra, beszéljük meg kit mi zavar a másikban, és tegyünk érte hogy működjön, mert nem érzem hogy helyrehozhatatlan problémáink lennének, és egyébként meg a vitáktól eltekintve minden nagyon jól működött köztünk, mindent megtudtunk beszélni, órákat szoktunk beszélgetni és a kémia is nagyon rendben van...

Viszont ő mégis bizonytalan, elószor rávágta hogy nem... Aztán elmondta hogy ő is belátja a hibáit és lehet lenne értelme megpróbálni, de nemtudja... Attól fél ugyanott lyukadunk ki, és csak elhúzzuk az elkerülhetetlent, viszont nagyon szeret és nem akarja hogy megszakadjon a kapcsolat. Én elmondtam neki hogy barát biztos hogy nem leszek, ha nem tudjuk meoldani akkor szakítsunk meg minden kapcsolatot.

Ez másfél hete volt, azóta egyszer találkoztunk, a következőt lemondta, de hiába beszélünk róla nem tud nemet mondani, időt kér, hogy hagyjam békén, had gondolja át, de nem tudom hogy van-e még értelme várnom a talánra.

Ha egyáltalán nem kommunikálnánk egy ideig az segítene? Volt valaha értelme annak, hogy a másiknak gondolkodási időt adjunk, illetve meddig?

Most már két hete gondolkodik...kezdem azt érezni hogy én már nem kellek neki, de nem akarom elküldeni amí nem mondja azt hogy nincs mire várnom.