Miért nem érti meg, hogy vége?

Pár napja szakítottam a kedvesemmel. Egyszerűen belefáradtam, hogy többet teszek a kapcsolatba mint, ő. Borzasztóan szeretem még a mai napig, rettenetesen fáj az egész. De képes volt hanyagolni, napokig nem írni, keresni, hívni arra hivatkozva, hogy sok a munkája és lekötik az egyéb teendői. Hétvégéket együtt töltöttük mindig, hétköznap meg mindennap találkoztunk órákra. Mindig mentem hozzá, futottam utána, megtettem mindent amit csak lehetett. Mindenen igyekeztem átsegíteni, és mellette lenni. Összeakartunk költözni. Viszont elegem lett, hogy mindig ugorjak, tegyek bele mindent és ha kedve szottyan lemondja az aznapunkat sorozatban. Egyre kevesebb időt töltöttünk együtt. Az utóbbi időben ezek gyakoriak lettek. Elmondtam neki, hogy mindennek következménye van, ne tegye ezeket meg velem mert rosszul érintenek. Megígérte, hogy nem fog hanyagolni, nem felejt el ezentúl. Nem tudta betartani, megint rohantam mint egy bohóc , hogy vele tudjak lenni. Átsírtam az utóbbi egy hét éjszakáit. Most is keresem a hibákat magamban, hogy hol ronthattam el. Nem mutatta ki az érzéseit, hideg volt szinte végig. Állította, hogy ugyanazt érzi de a cselekedetei nem mutatták. Próbáltam segíteni neki, a támasza lenni. Szerettem volna boldoggá tenni. Elbuktam úgy érzem.

A lényege a dolognak, hogy megköszöntem az elmúlt másfél évet és minden jót kívántam neki a továbbiakban. Ezt valahogy nem igazán érti meg, egyfolytában keres, hív, könyörög. Borzasztó bűntudatom van, és rettenetesen fáj. Viszont érzem, hogy sajnos nem haladt előre a kapcsolatunk, hiába tettem bele mindent. Mit tehetnék még?

25/N 30/F