Mit csináltok ha még szorult belétek mondanivaló, de már nincs lehetőségetek kimondani, elmondani?

Írj. Lehetőleg kézzel, ne gépelve.

Amikor csak eszedbe jut, mint egy levélregényt. Fess, agyagozz, faragj: valamilyen művészeti tevékenységben dolgozd ki magadból ezeket a dolgokat. A fájdalmakat, az örömöket (biztosan akadt az is), a dühöt, a kérdéseket, mindent ami csak van odabent. Nekem a verbális jellegű dolgok segítenek, de a festés is meglepően jó (csak maszatolok, folytatom a színeket, minden konkrét cél nélkül,és teljesen bele tudok merülni, az agyam is kikapcsol közben).

Másnak a tánc vagy a zenélés vagy az edzés ilyen, javaslom, hogy próbálj ki minél több lehetőséget. A másikhoz nem nyerő szólni ebben a helyzetben, csak magadat aláznád a heves érzelmekkel előtte.

Persze, hogy felgyülemlik rengeteg minden amit igazságtalannak érzünk vagy szerelmes érzések amiket szívesen megosztanánk (rázúdítanánk) a másikkal, de soha nem leszel senkinek olyan fontos mint önmagadnak.

Aki kilép, túllép a kapcsolatotokon azt már ez mind nem fogja érdekelni, sőt zavarni fogja, így inkább szépen elteszi az ember az asztalfióknak a gondolatait, vagy ha olyan zseniálisan tudja szavakba önteni akkor idővel kiadják :)

Maximum leírnám papírra és ha nagyon nem bírom, odaadnám neki. De ez csak egy ötlet. Nekem sosem fordul meg a fejemben ilyesmi, mert világosan tudom hogy a másikat nem érdekli az hogy nekem mi esett rosszul. Ő nagyon jól tudja hogy te a szakítást nem tudod elfogadni, azért maradt benned sértettség, pedig lehet hogy az ő szemszögéből semmi valóságalapja nincs a sértődésednek, ezért nem is érdekli.

Annyi tartás meg nem árt ha van, hogy nem hisztizek a másiknak ha ez az egész cirkuszom őt hidegen hagyja.

Persze te tudod, ha téged ez megnyugtat hogy kitombold neki magadat, azt is megértem, de én nem tenném.

Én egy füzetnyi levelet megírtam az exemnek címezve

Mintha tényleg neki írnám

Aztán mikor úgy éreztem hogy lezártam a dolgot, akkor elégettem az egészet