Hogyan élte meg a 2-4 év közötti gyermeketek a szakítást/válást?

Nem csak egyszerűen nem működik a kapcsolatunk, már iszonyúan rossz, aminek nem szeretném kitenni a gyermekem. Persze előtte próbáljuk nem mutatni, de nem hülye ő se, csak pici. (2.5 éves)

Kisfiú és imádja az apukáját is.

Persze velem szorosabb a kapcsolata, mivel őt alig látja a munkája miatt.

Nem vagyunk házasok, csak simán kapcsolatban állunk, tehát válni sem kell.

Viszont gyesen vagyok és megbeszéltük, hogy várunk ovis koráig, amíg újra munkába állok és biztos hátteret tudok neki biztosítani.

Az egyetlen ami foglalkoztat, hogy hogyan fogja megélni a kisfiam kb 3 évesen h nem lathatja az apját minden nap? Együtt is alszunk mindhárman, tehát hogy nem is alszik vele...

2 heti láthatásnál nem szeretnék nagyon többet, mert hiába szereti az apját, rossz hatással lenne a gyerekre a több találka.

Hogy fogja viselni ezeket, illetve hogy új lakhely, ház lesz, ami biztos, hogy másik városban is lesz, így lehetséges hogy ovit is váltunk majd...

Nálatok hogy fogadta az ilyen koru gyermek az új helyzetet?

Valami bíztatót olvasnék, mert csak ezmiatt van bennem félelem, a kapcsolatunk nem megmenthető!