Miért van az hogy szinte az összes ilyen kérdésben fiúk írnak?

Én nem tapasztaltam ilyet, de még az is lehet, hogy igazad van.

Ha igen, valószínűleg az az oka, hogy a nők általában több és/vagy erősebb baráti kapcsolattal bírnak (illetve, soknak van egy barátzónába rakott pasi barátja), akiknek a vállán kisírhatják magukat. Legalább is "working theory"-nak jó :)

Mert a nők általában már 26x átgondolják, mielőtt szakítanának, vagy ha velük fognak, sokszor észreveszik a jeleket. Kapcsolat alatt is sokkal többet "rinyálnak", igyekezvén megérteni, vagy megoldani a problémát. Mire a kapcsolat a végéhez ér, ők már részben túl vannak rajta.

A férfiak mások. Nekik az út közben említett probléma kötözködés, vagy hiszti és más napra el is felejtik. Azt hiszik, az elmúlt és minden rendben, közben meg a nő csak nem akarja tovább " nyösztetni ". Aztán amikor ez egész a nyakukba szakad, akkor csodálkoznak, majd hosszú ideig gyászolják azt, ami, ha kinyitják a fülüket, működhetett volna.

A nők ekkorra már elengedik. Pár napig intenzív gyász és mennek tovább.

Tisztelet a kivételnek.

Ahogy megfigyeltem a női ismerőseimnek (kollégák, régi osztálytársak, távoli rokonok) - náluk megvan a férfi "utódja" mikor szakítanak. Így azért lényegesen könnyebb.

Persze nem mindenkinél van így, de azért ez elég gyakori. Jöhet a kötelező lepontozás.

Én 3 dolgot vettem észre/tapasztaltam.

1) mi sem engedjük el percek alatt, csak - nem a neten várjuk a csodát idegenektől.

2) minden egyes részletét a szakításnak milliószor átbeszéljük barátnőkkel. Minél többször beszélünk róla, annál jobban könnyebülünk meg.

3) szakítás után intenzív a fájdalom néhány hétig, majd hála a tényeknek, érveknek, rájövünk, hogy hosszútávon jobb nekünk így.

Mire a férfiak:

- magukban tartják, bezarkoznak, nem beszélnek érzésekről senkinek

- első hetekben le sem sz@rják mi történt, esetleg neki is állnak csajozni, hurrá

- majd rajonnek, hogy nem is volt ám olyan sz@r az a barátnő, neadjisten az új nőnél sincs kolbászból a kerítés/hamarabb kiteszi a szűrét, mint az ex, aki a múltra való tekintettel eltűrte minden hülyeségét

-> majd telehisztizik az internetet, mert továbbra sem beszélnek az érzéseikről ismerősöknek 🤷🏽‍♀️

7.

Már aki. Bár én nem vagyok "férfias férfi", így pár emberrel ki is beszéltem minden szakításom. Igaz engem nyápicnak is tartanak az "igazi férfiak".

8:

Természetesen ez nem mindenkire igaz, ezt nem állítottam.

Én ilyeneket tapasztaltam saját bőrömön, illetve a környezetemben is.

De persze ismerek olyan férfit is, akinek már a szakítás pillanatától kezdve fájtak a történtek és szöges ellentéte a leírtaknak.

Van ilyen is, olyan is, de a kérdező észrevetelére valszeg a példámban szereplő dolgok jellemzőbbek.

A szakításom egy hónapja a következőképpen zajlott. Pár hétig pocskondiamódon sz*rul voltam lelkileg, de most? Hazudnék ha azt mondanám, hogy időnként nem hiányzik AZ A lány, akit lassan éve megismertem. De tudom, hogy hazugság volt a két és fél év. EZ ad erőt. És az, hogy a lelkiismeretem tiszta.

Úgyhogy? Nincs más hátra, mint előre. :D