Hogyan érhetném el, hogy úgy döntsön a nő akit szeretek hogy el válik a férjétől?

Ha az elején nem volt elég az a tűz, ami köztetek van arra, hogy miattad szakítson, akkor nem fog soha.

Én is hasonló házasságban élek, csak az én férjem nem akar nyitottat. Nem alszunk egy szobában, most már 4 éve nincs szex.

Tudom, hogy el kéne válnom, hogy esélyem legyen még a boldogságra, de képtelen vagyok ennek kitenni a gyereket. Már a gondolattól is égnek áll a hajam, hogy egy idegen nő nevelje időnként, vigyázzon rá, aki majd nagy eséllyel utálni fogja. Nem tudom elképzelni, hogy ha beteg lenne, ne láthassa egyikünk. Ha nálam lenne a kicsi és az apja után sírna...vagy fordítva...Nekem már itt megáll a tudományom és azt mondom, köszi, nem, akkor nem kell boldogság, amiben úgyse hiszek. Ha nagyobb lesz, tisztában vagyok vele, hogy az elköltöző szülő ellen fordulna. Már lehet, hogy most is. Mondhatnál te bármit, ő úgy fogná fel, hogy az elköltöző szülő elhagyta. Sorolhatnám vég nélkül az okokat, ami miatt képtelen vagyok erre a lépésre. Mindezeket a félelmeket valószínű felül tudná írni bennem egy viszonzott szerelem. Szerelmes lettem, nem is teljesen viszonzatlanul, de a férfi értésemre adta, hogy nem teszi kockára a családját miattam. Ha ő másként állt volna hozzám, valószínű lett volna erőm érte kilépni ebből az egészből már az elején. De ha az elején nem, amikor a legnagyobb a boldogság és a rózsaszín köd, akkor évekkel később már kizárt dolog.

Feleslegesen hergeled magad a gyerek ellen. Nagy valószínűséggel a kislány nem is tud arról, hogy tervben van bármiféle válás, tehát semmiféle tudatos nyomást nem gyakorol.

Az én lányom se gyakorol nyomást, egyszerűen csak tisztában vagyok azzal, mekkora törés lenne neki az apja nélkül, akivel imádják egymást és ez elég ahhoz, hogy ne lépjek.

Akartam írni hosszan, de aztán a kettes válaszoló nagyon szépen kifejtette.

Röviden: milió esetben megtörtént már, a szerető reménykedik reménykedik, de az emberek nagy része inkább marad egy szar házasságban, kapcsolatban még akkor is ha nincsen gyerek, mint hogy lépjen (nyilván mindenki más ok miatt, remélem a kettes nem veszi magára amit írtam). Ha meg gyerek van...hát az szerintem halott ügy nagyrészt.

Tudom gáz vagyok, de nem értem nem tudom felfogni, hogy évezredek teltek el az emberiség történelmében és a szerető státusz mindig a második marad, oké néhány esetben összejön a dolog, és házasság lesz belőle, de szerintem ritkán.

Én nem is beszélnék a nővel. Így még mindig kap belőled valamit. Úgy meg magára marad és kénytelen lesz magába szállni.

De ott ahol a gyerek az első... ott a gyerek lesz az első.

Az más kérdés hogy én a gyerek szemszögéből nézve, nem kérnék egy mártír szülőből.