Miért ilyen nehéz ezt feldolgozni?

Miért ilyen nehéz feldolgozni egy szakítást? Barátnőmmel 3 évig voltunk együtt, január 7.-én mondta hogy ő már ezt nem bírja tovább velem és szakítani akar. Amit érdemes tudni hogy az első másfél évünkben semmi probléma nem volt köztünk, jó volt a szex, mindent normálisan meg tudtunk beszélni, tényleg egy álom volt és el se hittem hogy én ebben benne vagyok, hogy pont egy ilyen nőnek kellettem, aki minden szempontból tökéletes volt számomra. Ő volt a mindenem, imádtam, bármit megtettem volna érte. Aztán így szépen lassan mindketten belekényelmesedtünk a kapcsolatba. Egyre többet veszekedtünk és kezdtünk eltávolodni egymástól. Az utolsó évben többször volt hogy beszéltünk arról hogy ez így nem jó és változtatni kellene valamit, de egyikünk se tett érte sokat. A 3. évfordulónkon mondta hogy egy utolsó esélyt ad nekem de ez tartott kb egy hónapig. Utána egy hónappal pedig mondta hogy szakítani akar. Ezek mellé megszűnt a munkahelyem is és eddig minden helyről elküldtek ahová beadtam az önéletrajzom. Úgy érzem teljesen padlón vagyok. Próbálok felállni egyedül mert senki nem segít. Nem vagyok az a barátkozós típus, van egy kettő barátom de ők is csak látszatbarátok. Én mindig érdeklődöm mi van velük de ők leszarnak engem. Az életem kb egy hónap alatt teljesen romokba dőlt. Nem akarom feladni mert tudom hogy nem vagyok gyenge és idővel minden jobb lesz, de ebben a legnehezebb azt megértenem hogy ő már nincs nekem. Ő volt a legjobb és az egyetlen igaz barátom. Tudom hogy el kell engednem de nem megy. Egyszerűen nem. Szoktam néha látni a városban, de ez csak nehezebbé teszi nekem ezt az egészet. Nem szeretném a kukába dobni az elmúlt 3 évet és ő sem, ezért megbeszéltük hogy barátokként folytatjuk de egy ideig nem beszélünk. De nagyon nehezen bírom. Elkezdtem edzeni is hogy eltereljem a figyelmem róla de nem megy. A legfájóbb az egészben hogy én azt látom rajta teljesen jól van. Mintha semmi nem történt volna. Miközben én a legnagyobb jóindulattal mondva sem vagyok jól. Félre értés ne essék, nem azt akarom hogy ha nekem nem jó neki se legyen az. Egyszerűen csak fáj látni hogy neki látszólag ennyi volt a 3 év. Alkoholhoz nem nyúlok mert az nem segít semmit de a cigire sajnos sikerült rászoknom. Tudom hogy ez se segít, de egy fokkal még jobb mint a pia. Inni most nem tudnék. Tudom milyen vagyok, ismerem már magam és tudom hogy utána még sokkal rosszabb lenne. Az elmúlt egy hónap alatt 5 kilot fogytam de az nem edzés miatt van mert azt kb egy hete kezdtem el. Valaki tud valami hasznos tanácsot adni hogy tudnék ezen minél hamarabb túl lenni? Mert egész egyszerűen már nem bírom.