Mennyire volt nehéz túltennetek magatokat a legnehezebb szakításon, mit éreztetek, hogyan tudtátok feldolgozni?

Az első páréves kapcsolatom utáni időszak nagyon hullámvasút volt. Hol sirtam, hol teljesen felszabadult lettem. Az első egy hónap volt a legrosszabb. Kerestem új elfoglaltságot, sokat voltam barátokkal.Olyan fél év utàn már jól voltam, nyolc hónap után lett új valaki az életemben. Az nagy szerelem volt, de ahogy bánt velem az miatt kinyirta az érzéseimet. Végül, mikor végleg vége lett, már nem bánkódtam. Tudtam, hogy így lesz a legjobb. Két hónap múlva ismertem meg a jelenlegi páromat.:)

Első kapcsolatom után volt a legnehezebb túltenni magam, mert a barátnőm egy bántalmazó, zsarolós őrült volt, én pedig nagyon fiatal - 17 voltam, amikor összejöttünk, ő 21-, tapasztalatlan, naiv, szerelmes papucs. Mocskosul leharcolva, lelkileg agyonverve éreztem magam, és még csak jobban összetörtem attól, hogy a szakítás után még mindig zaklatott, átment szemétládába (én szakítottam vele). Nehéz volt elképzelni egy ideig, hogy egyáltalán még lehetséges lesz, hogy másba leszek szerelmes és megint tiszta lesz a lelkem. Idővel helyrejöttem és sokat erősödtem lelkileg. :)

Jelenleg is ezen megyek keresztül. Hát nehéz, és a legkritikusabb időszakban vagyok...

Nem volt igazi szakítás,mert nem is volt olyan igazi kapcsolat,de bátran mondhatom,hogy életem egyik legnagyobb szerelme,és egyben csalódása volt.Ő az egyetlen ember,akit ha meglátok,a mai napig verni kezd a szívem,holott már megölte bennem azt a bizonyos lángoló érzést.Ő az,akire ma is tudok haragudni vagy féltékeny lenni,aki meg tud bántani,akit utálnék,de az sem megy.Egy év telt el,míg fel tudtam dolgozni teljesen,hogy csak átvert.Bár azóta voltak futó kapcsolataim,és most is van egy lazább,még mindig élénken él bennem minden jó és borzalmas is,amit tőle kaptam.Talán már túltettem magam rajta,de sosem fogom elfelejteni.