Hogy szakítsak a barátommal, hogy ne fájjon?

Már lassan 4 éve járunk, de az egész kapcsolat alatt rengeteg rosszat tettünk egymással. Rengetegszer szakítottunk, de mindig összejöttünk, mert hiányoztunk egymásnak. Tavaly ilyenkor szakítottunk, majd hónapokkal később elkezdett hiányozni, de akkor már nem akart velem járni, sőt beszélni se akart velem, és le is voltam tiltva nála. Próbálkoztam nagyon sok módon visszaszerezni őt, de sehogy sem sikerült, és az egész nyaram majdnem sírással töltöttem, depressziós lettem miatta, miközben ő kiélte magát a haverjaival. Majd novemberben ismét elkezdett nagyon hiányozni, és ráírtam, majd végül egész odáig jutottunk, hogy ismét együtt vagyunk. A több hónapos depizés után én voltam a világ legboldogabb embere, hogy sikerült visszakapnom őt. De 3 hónappal később, ismét azt érzem, hogy sz@r minden. Az elején még okés volt, de az idő múlásával egyre jobban gyülemlik fel a múlt, és folyamatosan aggreszivitást érzek a párom iránt, elfog a gyülölet.. ismét napiszinten veszekszünk minden miatt, és úgy érzem nem is szeret engem. Nagyon sokszor elgondolkoztam az újbóli szakításon, csak az a baj, hogy akkor még jobban szarul lennék, és hónapok kellennek, hogy elfelejtsem őt. Annak ellenére, hogy mennyire utálom őt néha, egyszerűen nem tudom elengedni, és nem akarom azt a depressziót átélni megint.. és az is fáj, hogy ha szakítunk, akkor neki nem hiszem, hogy hiányoznék, csak én kötődök hozzá. Nem rég úgy összevesztünk, hogy szünetet kért, és azt mondta, hogy egy hétig nem ír rám, de én se zaklassam őt. Már az első nap nem tudtam egyàltalán aludni, mert folyamatosan rágondoltam, idegeskedtem rajta.. aztán szerencsére másnap rámírt és megnyugodtam. Tehát röviden annyi, hogy szar vele, de nélküle még szarabb, és utálom magam emiatt, hogy nem tudok elszakadni tőle. Az nem megoldás, hogy pasit keresek, barátnőzök, vagy tanulással elfoglalom magam, mert nyáron is ezeket csináltam, mégis folyamatosan rágondoltam..