Kegyetlen voltam, vagy ez így volt helyes? Mit gondoltok erről az egészről?!

Sziasztok!

2 hete szakított velem a barátom. 1 évig voltunk együtt. Ez az időszak hullámzó volt, többször is összekaptunk, de mindig megoldottuk, változtattunk. Az elmúlt 2 hónap maga volt a pokol számomra. Sokszor cserben hagyott. Azt is ecsetelte, hogy olvasott egy cikket, ami szerinte teljesen igaz rá, miszerint ő megnéz lányokat, eldönti, hogy szépek-e vagy sem, majd megkívánja őket. Ha beszélgetni szerettem volna vele, lerázott, nem beszélt a terveiről, az érzéseiről, pedig láttam, hogy valami baj van. Hozzánk soha nem jött el, csak akkor, amikor szakított velem. (Én is, anyukám is és a saját édesanyja is kérdőre vontuk többször is, de mindig csak kifogásokat keresett). A születésnapomon azt mondta nekem, hogy nem tudta mit vegyen, mert olyan érzése van, mintha nem ismerne... Teljesen összetört, én úgy ismerem őt, mint a tenyeremet. Soha nem kaptam tőle virágot, pedig vágytam volna rá, de szerinte az pénzkidobás, mert elhervad. A születésnapi vacsorát, ami elvileg ajándék lett volna egy olasz étteremben, én fizettem ki!!! Háromszor szakított velem. Az első pont egy nappal az első évfordulónk előtt volt. Haza sem akart hozni, pedig annyi holmi volt nálam, amit két kézzel lehetetlen lett volna elcipelni. Végül megbeszéltük, bevallotta, hogy elhamarkodta. Folyamatosan éreztem, hogy valami nem oké, megalázkodtam, mindent sértést lenyeltem, próbáltam mindent megérteni. Azt mondta, hogy miattam demotivált és hogy öngyilkosságon gondolkodik. Teljesen elképedtem... mikor mindig hívott, mert hiányoztam neki, mindig velem akart lenni, napokat töltöttem nála, mert ő úgy akarta. 2 hét múlva ismét szakított velem üzenetben, estére el is hozta minden holmimat egy szatyorban. 3 nap múlva itt volt a házunk előtt, hogy szeret, nem tudja nélkülem elképzelni az életét, együtt szeretne velem élni. Elmentem vele, 2 nap múlva fürdés közben benyögte, hogy nem szeret, menjek el... Kiugrottam mellőle és egyszerűen összeroskadtam...Hogy lehet valaki ilyen?! Egy ideje már hangoztatta, hogy nem tudja mit akar tőlem... azt hittem azért jött vissza, mert tudja. Ott sírtam előtte, kérlelt, hogy hagyjam abba, mert szeret! Hiába kérdezgettem, nem válaszolt egy kérdésemre sem, nem mert a szemembe nézni. Azt mondta, hogy szerint mindig a szexualitás tartott minket össze. Őt lehet igen, de én a kezemet is tűzbe tettem volna érte, annyira szeretem, még most is! 3 hét alatt több, mint 5 kilót fogytam, nem alszom, még álmomban is kísért. Hétfőn találkoztam vele egy véletlennek köszönhetően, megölelt. Nem kívánt nekem kellemes ünnepeket, sőt betegen jöttem el tőle legutoljára, nem is érdeklődött a hogylétem felől. Annyit mondott, hogy reggel eszébe jutottam, hogy szerdán nála aludhatnék, bújjunk össze, örülne ha néha összejárnánk. Én itthon egy hétig szenvedtem miatta, vártam vissza, és ennyit tudott a képembe vágni. Nyitott kapcsolatot akart. Mondtam, hogy nekem ez nem megy, mert én érzelmek nélkül képtelen lennék erre. Az egy dolog, hogy én tiszta szívemből szeretem, de érezni akarom a viszonzást is, mert én a testemmel együtt a lelkemet is adtam. Hamar lerázott, mert ment találkozni a legjobb barátjával, hogy elmondja neki a ,,nagy hírt", hogy dobott. Megalázott nőiességemben, megalázott a legnagyobb szerelmemben. Hangoztatta, hogy neki jó ez így külön, de engem lelkileg azért még terrorizált. Itt elpattant nálam valami.. mindent kiírtam magamból, mert ugye személyesen esélytelen vele beszélni, mert leráz. Gerinctelen féregnek neveztem, elmondtam, hogy megbántam, hogy megismertem, velem még soha senki nem viselkedett ennyire szívtelenül. Durva voltam vele, amennyire ő is velem, tiltottam is mindenhonnan. Úgy gondoltam, hogy nekem is könnyebb lesz így, ha nem látom, nem ír. Aztán értesültem róla, hogy olyan borítóképet állított be, miszerint ő egy sokkal jobb és szebb arcú lányt akar, mint én, aki mellett jobban gondolkodik. (Miközben elmondta, hogy velem semmi baj, egy csodálatos embert ismert meg bennem, mindent megadtam, amit meglehetett, de neki ez nem kell, csak a testem). Mindig dicsekedett velem a barátainak, idegenek előtt közel vont magához, mondta is, hogy mindenki megdicsért engem eddig. Miattam váltunk el végül viharosan, mert teljesen felemésztett lelkileg és tudom, hogy folytatta volna, ha hagyom mindezt. Én hamar elfelejtem a rosszat és a szép pillanatokra emlékszem vissza, hogy mennyire szeretem, még így is! Önmagamat gyötröm mindezzel, hibásnak érzem magam, pedig nem kellene. Én vele terveztem el az életemet, gyerekeket is szültem volna neki... A szex sem volt jó az utóbbi időben, 10 perc alatt mindig letudott, épp lekapta rólam a ruhát, nem kényeztetett, nem foglalkozott velem. Jeleztem neki, de nem érdekelte, aztán még kérdezte, hogy jó volt-e. Én nagyon vágytam rá, mert szeretem, de nem így...