Belehalok a szakításba. Nem tudok másra gondolni, csak rá. Elrontottam, végleg. Nem tudom így élni az életem tovább,úgy érzem. Barátok és ismerősök azt mondják,ne reménykedjek,hogy visszaszerzem, évekig kell szenvednem,hogy elfelejtsem. Mit tegyek?

Milyen kis ártatlan lélek vagy :)

Ezt most gondolod csak így, fog ez még változni.

Ha ez így lenne akkor az emberek kb 30-40%-a már nem élne.

Amit #1 és #2 javasol, az a lehető legrosszabb lenne, amit tehetnél.

Most azt kell megértened, hogy nélküle is van élet. Van a világon rengeteg dolog, ami szép, és kellemes. Nem vagyunk egyformák, nem tudom, hogy történetesen téged mi érdekel, neked mi tetszik, de mondjuk... túrázz, nézz filmet/sorozatot, sportolj, élj egy kicsit a hobbidnak (ha van), akármi.

És egy fontos dolog: ne visszaszerezni próbáld! Annak rendszerint csúnya vége szokott lenni. Ha már szakítottatok, akkor ez eleve nem volt egy túlzottan működőképes kapcsolat. Ha netán újra összejöttök, ugyanazt a nem működő kapcsolatot fogjátok folytatni. (Oké, kivételek vannak, de nem hinném, hogy most ez az eset állna fenn.) Ráadásul akkor - látva a hozzáállásodat - te lennél az, aki alaposan megalázkodna, ezáltal még egyet rúgva a párkapcsolat kölcsönösségébe. Ennek pedig aggodalommal és gyötrelemmel teli vége szokott lenni.

És nem, nem te rontottad el. Butaság bűnbakot keresni olyan dolognál, ami két emberen múlik.

#4: Gyanítom, nem úgy értette, hogy az idők végezetéig így fog vélekedni.

De hogy még valaki ebbe is bele tudjon kötni... egyre romlik itt a színvonal.

Rá se ránts!

Menj azt csapd ki párszor hidd el segít.

Ha nem írjál.

Józsi bácsi 64F