A lányok, ha megcsalják őket, sírnak, csalódottak. A férfiak könnyen túlteszik magukat rajta, és úgy gondolkoznak "kbszm ezt a rbncot, és keresek egy új csajt?"

2.

Csak a kérdező szedi, mivel a legtöbb kérdést ugyanaz a néhány ember gyártja futószalagon.

Kérdező

Ez egy hülyeség, mivel a két ellentétes végletre is van példa, tehát van emiatt szenvedő férfi és lazán túllépő nő is. Erre nincs valami "örök igazság", maximum egy hazug dogma.

Már megint te? Nem unod még, de komolyan? Ez "a nők érzelmi, a férfiak szexuális alapon működnek" kezdetű beragadt a lemez típúsú mondatodat minden hasonló témáju, nopláne az általad kiírt kérdés alá odahányod és nem érted meg, hogy a szalmabáb érvelésedben van a hiba. Most majd rögtön jössz a genetikával meg a biológiával, mint az előző agymenésednél? Tényleg nem bírsz erről leszakadni?

Nyilván vannak genetikailag valamelyest előre kódolt viselkedésmódok a nemeknél, de az ősembertől már marhára messze vagyunk, sőt, ha csak 50 vagy 100 évet ugrasz előre is relevánsan más mintákat találhatsz társadalmilag és az egyén szintjén is. Ergo ez továbbra is személyiség-függő, nem mindegy milyen az illető konlfiktuskezelése, mennyire érzelem-vezérelt. Például, ha már általánosítunk, akkor feltételezem (de nem állítom), hogy a férfiak alapvetőebben hiúbbak és önérzetesebbek a nőknél, márpedig itt pont ez sérül a leginkább. Így ha ki is dobják a nőt, reped rendesen az a páncél, teljesen másképp élik meg azt, ha "beletipornak" a féfiúi büszkeségükbe, mint a nők (akiknél a büszkeség bár ugyanúgy fennáll, korántsem annyira előkelő helyen). Lehet harciasabban és kívülről keményebben, de pont e miatt néha sokkal rosszabb hatásfokkal teszik túl magukat rajta, hogy aztán utána megállapíthassák a magad fajta által is hangoztatott fatális blődséget, miszerint minden nő k*rva.

Pont ezzel fog aztán hasonló egyedeket bevonzani később is. Ez persze csak egy típus és nem általános, csupán a komerrsz dumádra reflektáltam.

Lesz akit megvisel, lesz akit nem, akad aki hamar túllép, akad aki nem. Attól, hogy egy nő jobban kimutatja az érzelmeit gyakorta, e miatt úgy tűnhet jobban szenved, ez még nem jelenti azt, hogy a férfi nem, csak a társadalom ezer éves elvárásai miatt, amik mára azért eltűnőfélben vannak,( de ez igen lassú folyamat), sokan a férfiak közül nem merik kimutatni, nopláne felvállalni, nyilvánosan megélni a kudarcukat, szenvedésüket, sérülékenységüket, mert jujj, az csöppet sem férfias, ettől még nem kínlódnak kevésbé, mint a nők.

Aki szereti a párját, bízik benne feltétel nélkül, felépítettek közösen valamit, annak igenis fáj. Fáj, hogy elárulták, hogy megalázták, legfőképpen a hazugság gyötri az embert, azt a békát a legnehezebb lenyelni, akár féfi, akár nő a megcsalt fél. Akinek csak a hiúsáágát sérti a megcsalás, az sosem szeretette a másikat eléggé.

Mindezeknek pedig semmi közük a biológiához. A monogámia tán más kérdés, ott erősebb és jobban tetten érhető a mai napig a nemek közötti eltérés, de ennek továbbra sem lesz semmi köze ahhoz, ki miképpen éli meg azt, ha elárulja a bizalmát az az ember, akit tán a világon a legjobban szeret.