Ti mit éreztetek, amikor a szakításon gondolkoztatok, vagy miután azt megtettétek?

Ez mindig màs. Volt olyan akiből totàl kiszerettem talàn soha nem is voltam szerelmes inkább csak akartam volna mert nagyon jó ember, nàla óriási megkönnyebbülést éreztem, hogy nem eszem magam tovàbb. Volt olyan akinél iszonyatosan fàjt mert nagyon szerettem. Tudom, hogy ő is, csak én voltam a biztos pont meg még sok màsik nő. Nagyon relatív lehet könnyű, de nagyon nehéz is, mindegy melyik oldalon állsz.

En is egy ilyen nagy semmiben eltem hosszu honapok ota. Masfel evet voltunk egyutt, szerelmes voltam, de nekem mindig sok problemam volt vele, az utolso par honapban mar nem voltam onmagam, annyira padlon voltam a kapcsolatunk miatt. Pedig nagyon szeretett o is, csak a maga modjan, ami nekem soha nem felelt meg, mindig keves volt. Rengetegszer ereztem, hogy ennel még egyedul is sokkal jobb, hogy sokkal de sokkal jobbat erdemlek, aki megbecsul, aki figyel ram, aki velem akar minosegi idot tolteni, es akinel nem en vagyok a fontossagi lista legaljan. Tobbszor is kimondtam, hogy en ezt nem birom tovabb, de valahogy mindig volt egy utolso nekifutas. Most viszont, hogy tenyleg vege, nagyon padlon vagyok. Magamat hibaztatom, hogy miert nem tudtam en is ugy szeretni ot, ahogy van, elfogadni. Borzaszto nehez. Igazabol minden kapcsolatombol en leptem ki, de mindet rettenetesen megszenvedtem. Persze ezzel nincs mindenki igy, valoszinuleg nalam azert van, mert iszonyat nehezen engedek el