Van itt köztetek olyan,aki belebetegedett egy számításba? Nagy szerelem, és vége...

Nem betegedtem bele (bár közel voltam hozzá), de nagyon nagyon sokáig rossz (hónapok) volt. Vele már a családalapítást terveztem. Képtelen voltam elaludni az első hetekben vagy hónapban, ha sikerült is akkor az éjszaka közepén felriadtam és hánykolódtam az ágyban reggelig, megállás nélkül rá gondolva. Pár nap után az egész világot fakó másolatnak láttam a kialvatlanságtól. Azt hittem jobb lesz ha bemegyek dolgozni, mert ott sokan vagyunk, de nem. Éreztem az illatát a legváratlanabb helyeken, ha az utcán ment előttem egy nő és a haja olyan volt mint az exnőmé, akkor megelőzve sétáltam el mellette, mert rá kellett néznem az arcára, hogy hátha ő az. Ha beszéltem az ismerőseivel arra gondoltam, hogy milyen szerencsések, hogy ők bármikor beszélhetnek vele, találkozhatnak vele. Olyan dolgokban reménykedtem, hogy hátha titokban ránéz a facebook oldalamra, vagy nézegette a feltöltött képeimet... és azok miatt hátha ír, de tudtam, hogy nem fog. Jó lett volna ráírnom, csak hogy legalább addig jó legyen míg visszaír. Akármilyen nehéz és embert próbáló volt de nem tettem.

De a legszarabb talán az volt, mikor szilveszterkor egy nagyobb összejövetelen voltam és rám írt, hogy nőkben gazdag új évet kíván. Ezt rohadt megalázónak éreztem és benyakaltam egy üveg pezsgőt az asztalnál, persze közben beszélgettem mindenkivel, hogy ne legyek ünneprontó és mindenkinek úgy tűnt, hogy a szilveszter miatt ittam.

Mindez már a múlté, de kemény időszak volt. Most már újra ismerkedem. Van olyan, hogy én nem jövök be a randipartnernek van olyan, hogy nem látom benne azt amire szükségem van. Akad ami pár nap nagyon jól induló beszélgetés után kifullad, de legalább fixen érzem, hogy pótolható mindenki.:) 38/F