Vége lett? Mikortól van vége egy kapcsolatnak? Miért hiányzik? Hogyan tereljema gondolataim?

29 vagyok és férfi. Hogy érted hogy kapcsolsz ki? Mit hogy kapcsolsz ki?

Nem mondom hogy komoly, de nagyon sokan ezt teszik.

Dehogy csinálja mindenki ezt. Sőt még a másikkal szemben is genyóság, te örülnél ha valakinek csak a felejtős pasija/csaja lennél és folyton mást keresnének benned?

Én szakítás után el se tudtam képzelni, hogy másra nézzek, mással ölelkezzünk, más kezét fogjam... sírtam, szomorkodtam, elraktam a cuccait, eltereltem a gondolataimat. Ha vannak barátaid még előnyben is vagy, találkozz velük! Nekem sajnos azok se voltak. Még nem vagyok túl rajta egyáltalán, de bízom benne hogy egyre jobb lesz... már egy kicsit előrébb vagyok, mint akkor voltam, az idő múlása, a gondolat terelés segít, csak magaddal törődj, sok olyat csinálj amit szeretsz.

A gondolataid meg tudatosan tereld el róla ha azon kapod magad hogy alattomos módon bekúszik közéjük.

Nekem még az is segített, hogy a hibáira meg a hülyeségeire gondoltam, amiket nem kell tovább elviselnem.

#5 Jogos amit mondasz. Tényleg nem túl szép a másikkal szemben, de egy szóval sem állítottam hogy az.

Csak azt mondom hogy valamennyit segít, hogy eltereld a gondolataid.

Nelem az segített, hogy (tapasztalat), ha most engedek és újra találkozunk, pár hét múlva ugyanitt tartunk, ugyanígy fog fájni. Ha nem találkozunk, addigra túl leszek rajta.

Nekem az segített, hogy amikor lehetett, mentem el otthonról a barátokkal. Mozi, séta, bográcsozás, plázáztunk, bármi, csak minél gyorsabban teljenek a napok. Ne ülj otthon, mert annak depresszió meg bőgés a vége. Jó, olyan is kell, mikor bőgsz egy jó nagyot, tudomànyosan igazolt, hogy megkönnyebbülsz. De ne ez legyen a napi program.

Ilyenkor kincs egy barátnő, aki ezredszerre is meghallgat, és helyre rázza a meszet az agyadban, hogy véletlen se akarj újra kezdeni.

Nekem segített, hogy dafke olyanokat csináltam, amit az ex mellett nem lehetett. Mondjuk olyat főztem, amit ő nem szeret, olyan hajam és ruhám lett, amire mindig fújt (Aztán mikor összefutottunk, ott haldoklott, hogy de jól nézek ki. Ki érti ezt?). Elmentem falat mászni, mert vele sose lehetett kipróbálni, mert tériszonyos. Ilyesmik.

Kicsit élvezd az életet, kényeztesd a tested, a lelked.

Érezni fogod, hogy kell-e most más. De lehet, hogy az első (néhány) kapcsolat tényleg csak búfelejtő lesz. Úgyhogy ne is úgy menj bele, hogy hosszú távú lesz. Csak élj a mának, csak azt tedd, ami neked jó, addig tart, amíg te élvezed. Ha nem jó, rúgd ki, és jön a következő. Nincs azzal baj. Hidd el, érezni fogod, ha összesodródsz olyannal, akit érdemes komolyan venni, és egyszer csak azt veszed észre, hogy éve együtt vagytok, és közös lakást kerestek.

A legrosszabb, amit tehetsz, hogy otthon vagy egyedül. Azt ne, abból önsajnálat és depresszió lesz, amit az idő nem enyhít, és egyedül ki se tudsz mászni.

Foglald el magad, hogy minél gyorsabban peregjenek a napok. Az a legjobb.