Normális ez az érzelmi hullámvasút szakításnál? Nagyon szeretem őt, napról napra jobban szerettem.

Elisabeth Kübler-Ross nevéhez köthető az elutasítás, düh, alku, depresszió, elfogadás folyamata. Ezen MINDENKI átmegy szakítás után, olyan nincs, hogy nem. A folyamat teljesen egyéni, pár hét, pár hónap, de akár évek is lehet. És tud keveredni, vagy állapotokba vissza lehet esni, ez is rendben van.

Természetesen kell azért tenni, hogy jobb legyen, nem a sült galambról beszélünk. Van erről millió írás a neten, hogy mik a teendők szakítás után, de mindenkinek más jön be. Egy biztos, a szakítás az a másiktól való eltávolodás, nem a közeledést jelenti. Tehát ne keresd, ne bántsd, ne hibáztasd, ne vádold, ne állj bosszút, ne fúrd, stb. Két dolog miatt. 1. Nem tud mit kezdeni a folyamatoddal, mert nem az övé. 2. Csak magadra haragítod.

Kemény folyamat, én 1 éve benne vagyok. Sok sikert és kitartást.

Akkor marad a sport (ott jól ki lehet adni a feszkót), keress egy hobbit, ahol vannak emberek. Mindjárt lesznek barátaid.

Kellenek célok, motivációk, amik előre visznek, kihoznak ebből az állapotból, máskülönben egyedül maradsz a fájdalmaddal, és majd 70 évesen is a képeiteket fogod nézegetni, meg az emlékek között úszkálni, hogy de jó volt 2019-ben Mátraházán.

Tudom kemény, nekem is olyan részletes emlékek bukkannak elő a volt kapcsolatomból, hogy csak nézek. Ez nem baj, mert hagyni kell, ezzel gyógyul, de nem szabad belebújni. Jön az emlék, Mátraháza, jót úsztunk, done. De hogy most felidézni a 3 napos "Mátraházázást", ne.

Mert szellemként fog körülvenni téged az exed, és nem azért, mert ő akar "kísérteni", hanem te engeded el.

Sajnos a közös csónakotokat fel kell égetni. Ő kiszállt belőle, mert máshogy döntött, de te ne maradj benne egyedül, mert felemészt. Szállj ki, húzd ki a partra, majd benzin, gyufa. És sétálj tovább, ne nézz vissza. Mert nem lesz ott már semmi, elmúlt.

4-es vagyok. Annyit még megjegyeznék, hogy az a 25+ éves férfi, akinek még a szülei mondják meg, hogy kivel lehet együtt, vagy játszmáznak a kiszemelt ellen, az nem férfi. Az milyen önálló döntést tud hozni szerinted az életben? Mennyire kitartó? Mennyire tud küzdeni a céljaiért? Mennyire tud kiállni önmagáért és másokért? Semennyire.

Hosszútávon lehet jobban jártál, mert a fater állandóan ott lebegett volna a kapcsolatotok felett, mint valami ellenőr. Ha tökös lett volna a volt párod, akkor azt mondta volna az apjának, hogy elég, itt húzunk egy határt, és nem tovább. És kész. De nem tette, akkor mennyire szeretett téged, ha az apja monológjainak jobban hitt?

Ilyennel jöttek volna a szüleim, azonnal összeköltöztem volna veled. Nehogy apám mondja már meg 25+ évesen nekem, hogy kivel lehetek együtt. :D Ez talán 15 éves korban még elmegy, de egy életkorban, jogilag, törvényileg FELNŐTT (direkt írtam ennyit, mert érettség szempontból még nem biztos) embernek? Tök gáz.