A párom az italozó életmódot választotta, miért fáj ez jobban mint egy "normális" számítás?

Én is azt mondom, hogy örülj, hogy még most szabadultál meg tőle..

Mondom ezt úgy,hogy apukám emiatt halt meg.

Anyukám egyszerűen képtelen volt elhagyni, annyira szerette, plusz azt hitte,hogy ő majd megváltoztatja..nos ez 21 év alatt nem sikerült neki.

Jelenleg ott tartunk,hogy apukám 8 éve meghalt májrákban, tönkretéve a mi gyerekkorunkat, plusz anyukámat. Anya annyira belebetegedett a halálába,nem tudta feldolgozni sajnos, hogy rá pár évre skizofrén lett, ami sajnos gyógyíthatatlan.

Ma már sajnos nincs apukám sem, plusz anyukámra sem igazán tudok már semmire számítani az állapota miatt.

23L

Sehogy nem menthetted volna meg a kapcsolatot. Viszont emiatt ne magadat okold. Egyetértek az első válaszolóval, ezzel a helyzettel csak jól jártál. Ez csak rosszabb lett volna idővel. A család, a gyerek nem változtatta volna meg. És sokkal könnyebb most egy új párt és egy normális kapcsolatot találnod, mint mondjuk 10 év múlva, gyerek(ek)kel, úgy, hogy közben egy új életet is próbálsz közel a semmiből felépíteni. A szüleim pontosan ezt játszották le sok-sok évvel ezelőtt, ugyanúgy az alkohol miatt. Utólag én is azt mondtam édesanyámnak, hogy nem volt ésszerű együtt maradni apámmal és családot alapítani, és hamarabb ott kellett volna hagynia. Nyilván miattunk soha nem mondaná ezt így ki, hiszen mi sem lennénk, de tudom, hogy ő is így gondolja.

Válaszolva a kérdésedre arra tippelnék, hogy azért fogadod el nehezen a szakítás tényét, mert tényleg meg akartad menteni őt, ezáltal a kapcsolatotokat, és küzdeni akartál érte, vagy inkább titkon még a mai napig is akarsz kicsit. Ehhez nem értek, nem vagyok pszichológus. De ha úgy érzed, hogy nem boldogulsz egyedül, inkább keress fel szakembert.

Tudom, hogy nagyon nehéz, de próbálj tovább lépni. A létező legjobb dolog az, ami veled történt. Remélem, mihamarabb megbékélsz. Kitartást!