Hangos vagy csendes szakítás?

Ez attól függ mi az oka a szakításnak.

Ha hazugság vagy megcsalás történt akkor szerintem tök jogos a kiakadás a megbántott fél részéről. Persze csak kereteken belül, például hogy úgy egyszer istenesen elküldje őket az anyjukba, azért amiért átvágták. Aztán kultúráltan lezárni az adott emberrel minden kapcsolatot.

Ha nem történt ilyen,csak szimplán ellaposodott a dolog és mindketten érzik a felek, akkor szerintem simán le lehet egy szó nélkül zárni. Sajnos az esetek többségében nem az utóbbi történik, hanem az előbbi és valaki sérül lelkileg, mert a másik nem volt képes az őszinteségre.

Én most A VILÁG LEGBOLDOGABB EMBERE LENNÉK, ha újra szakítanánk! Legbelül megint forrongok, hogy miért is kellett "kibékülnünk"... EMELT FŐVEL akartam szakítani - sajnos majdnem ismételten "összejöttünk".

Ez egy olyan nyavalyás helyzet, amelyet a koronavírus világjárvány okozta különböző korlátozások is meghosszabbítottak kényszerűen.

Nagyon szeretnék kijutni ebből a "kapcsolat"-ból. Ha lehet, minél csendesebben, mert akkor SZÓL IGAZÁN NAGYOT a vége. Megkönnyebbülhetnék végre-valahára.

Valahogy el kellene intéznem, hogy ÍRÁSBAN VÁLJANAK EL AZ ÚTJAINK. Akármennyire kilátástalannak tűnik, szeretnék NEM EMLÉKEZNI RÁ TÖBBÉ!!!

Én nagyon higgadt, türelmes ember vagyok. Mindenkivel próbáltam nyugodtan szakítani, még azzal is, aki megcsalt.

Vele pl. azért nem sikerült, mert felidegesítte magát hogy elhagyom, elkapta a karomat és elkezdett visszarángatni a lakásba, úgyhogy ráordítottam.

A másik exem, akivel harmonikus volt a kapcsolatunk de már nem volt az igazi, bőgve könyörgött hogy ne hagyjam el. Kellemetlen volt.

Aztán lehet, hogy én csak azért voltam higgadt minden esetben, mert eddig mindig én szakítottam. De remélem ugyanilyen jól tudom majd viselni ha engem dobnak, azon leszek.