Volt már hogy nehéz a döntés?

Megvártam míg biztos lett. Egy plusz évet töltöttem a kapcsolatban de úgy léptem ki hogy lezártuk. Szerencsére mindketten hasonlóan éreztünk és sokszor beszéltünk is róla. Próbáltunk tenni érte beszélni a gondokról majd elfogadtuk hogy nincs mit tenni. Szerencsére volt időm amit elpazarolhattam legközelebb nem biztos hogy lesz de örülök hogy így csináltuk és egyikünk se ugrott ki a vége előtt.

Az utolsó csepp az volt mikor felismertem hogy boldogabb tudok lenni ha nincs ott velem. Jobban érzem magam a lakásban egyedül mint mikor ő is ott van. Jobban élvezem a programokat bárki mással mint vele. Innentől nem volt kérdés.

"Manapság könnyű az első gondok után inkább dobni a párod mintsem megpróbálni megoldani"

Nem kérdező, félreértettél. Én a kérdésedre adtam választ. Ugyanis szerintem ha gondok vannak egy kapcsolatban, akkor az ember még nem kezd el azon gondolkodni, hogy szakítani kellene, hanem a problémák megoldásán dolgozik. Amikor valakiben felmerül, hogy szakítson, akkor ott már az érzelmekkel is gond van. Lehet, én gondolom rosszul, de amíg szeretek valakit és mindketten hajlandóak vagyunk dolgozni a kapcsolatért, addig fel sem merül a szakítás lehetősége.

Nálunk ks voltak gondok, de féltem lépni; féltem attól, hogy a töjéletes kapcsolatomat kockáztatom.

1 kerek évembe telt, amíg ki tudtam mondani, hogy vége; de az volt értem legrosszabb éve. Folyton ezen kattogtam, màr az ölelése sem esett jól és konkrétan pánikbeteg lettem..

A szakítás könnyebb volt, mint gondoltam, azóta semmi bajom sincs.

Én az előző kapcsolatomnál kb. 3/4 évig tépelődtem, hogy szakítsak-e... nem akartam elhamarkodott döntést hozni, meg akartam vizsgálni, hogy nemcsak "unalmamban / jódolgomban azt sem tudom, mit csinálok"... pedig voltak azért nézeteltérések meg különböző igények, de azt sem akartam, hogy ne legyek elég kompromisszumkész. A döntésben az segített, hogy 1) végigvizsgáltam mindent, ami nem jó a kapcsolatban, megpróbáltam racionalizálni a dolgokat, úgymond az érzéseket konkrétumokra fordítani, 2) elérkezett az az időpont, amikor már a szexet sem kívántam vele, pedig én voltam a nagyobb igényű... meg kb. ugyanakkor volt egy olyan eset, amikor ő kezdeményezett, de aztán nekem kellett "dolgoznom" az ágyban, ő csak úgy ott "volt" (ő a volt a férfi amúgy)... akkor eléggé sértve éreztem magam.

Aztán elkezdtünk erről beszélni, és kiderült, hogy ő is hasonlóképpen érez.

Mi 6 és fél év után szakítottunk így. Azóta eltelt másfél év, még nincs másik helyette, de nem bántam meg. Egyedül jobb, mint a langyos kakiban.

30N