Van kíút ebből a pokolból? (Hosszú)

Hosszú lesz a történetem, nemtudom rövidre foglalni + ki is kell adnom magamból, nagyon köszönöm annak aki el fogja olvasni!

2 és fél éve a volt párom terhes lett, (ekkor már együtt éltünk) boldog párkapcsolatban éltünk, hihetetlen de sosem emeltük fel egymásra még csak a hangukat sem, csúnya szavakkal sem illettük egymást, minden tökéletes volt, nagyon vártuk a babát, mindent meg vettünk neki, a gyerek szobát is meg csináltam. Majd egyszer csak rosszul lett a volt párom (6 hónapos volt ekkor) és sajnálatos módon elvesztettük a gyermekünket.

Miután haza engedték a korházból nem szólt hozzám hetekig, mikor haza értem a munkábol nem főzött, nem takarított, nem csinált semmit. Nekem ugyanennyire rosz volt. Én is sírtam amikor nem látta senki, tudjátok nem akartam előtte.

Szóval megértettem, hogy mi vele a helyzet, így munka mellett mostam, főztem, takarítottam.

Közben folyton próbaltam vele beszélni, kommunikálni, de nem vett rólam tudomást.

Kb 1 hónap után szólt hozzám, és kezdett el segíteni a háztartásban, de akkorsem sokat beszélt velem, csak amolyan alap dolgokat. Ezt már nem bírtam, 3 hónap telt el szinte mintha nem is ismernénk egymást, mint két lakótárs akik utálják egymást. Lehet ez nektek nem jön át, de én nagyon ki voltam készülve ettől, főleg hogy mindeközben a szülei engem okoltak ami miatt így viselkedik. (Róluk tudni kell azt, hogy engem mindigis utáltak)

Olyanokat vágtak a fejemhez, hogy nem foglalkozom vele, nem akarok neki segíteni túl lépni ezen, sőt az annya még azt a kérdést is fel vetette, hogy talán vertem, és amiatt vesztettük el a gyereket, szóval teljesen torkig voltam!!

Mindeközben minden második hétvégén haza jártam a szüleimhez, 2 hétre elegendő fát vágni nekik, elvégezni a házkörüli munkákat, le nyírni a füvet stb. Mivel a fater rokkant nyugdíjas, és anyám is beteges gondoskodnom kellett a férfi munkáról.

Amíg anyáméknál voltam hétvégén egyszer csak fel hívott a párom teljesen felzaklatva, hogy én egy másik nő miatt járok haza, és drogozással vádolt (esküszöm egyiksem volt igaz)!!

Teljesen fel háborodtam, és elkezdtünk veszekedni, kiabálni a telefonba. Ment a vita percekig, elszakadt a cérna nálam, és azt mondtam neki h vége, ennyi volt nem bírom tovább. Le tettem a telefont.

Masnáp haza mentem, de nem volt otthon vissza költözött a szüleihez.

Elmentem hozzájuk, és félre hívtam próbaltam neki elmondani a néző pontomat, hogy nekem is mennyire rosz ez az egész ami történt, valahogy próbáljuk megoldani ezt az egészet, félbe szakított, sírt, vert egy hatalmas nagy pofont, még a szám is kicsattant, teljesen magánkívüli állapotban kiabálta rám, hogy én megcsaltam, én azt bántom aki szeret, nekem nincs szívem, majd az apja oda szaladt, elkapta rajtam a polót, tolt hátra a kijárathoz, és azt mondta hagyjam békén a lányát egy életre, és ki dobott.

Próbáltam vele fel venni a kapcsolatot kb 1 évig, de le tiltott facebookról, mindenhonnan, telefonon sem tudtam elérni.

Az apja konkrétan meg fenyegetett, hogy ne mennyek a közelébe, mert végez velem.

Szóval fél éve elköltöztem 400km-re, jelenleg a bátyámmal élek együtt.

Hajnali 3 óra van, most ébredtem meg, gyakran álmodok vele, alig tudok aludni emiatt.

Folyton rossz álmaim vannak, kajak bánt, és nagyon fáj ez az egész még 2 év után is.

Szerintetek ki lábalok én valaha ebből?

Néha olyan jó lenne beszélgetni vele, megölelni szorosan. Nemtudom hogy történhetett ez.. Teljesen kivagyok miatta.

Azelőtt egy kiegyensúlyozott megnyerő, fiatal ember voltam, most meg egy csődtömeg. Romokban az életem.

Az én hibám lenne ez az egész? Mostanában magamat okolom.