Honnan tudtátok, hogy nem szeretitek már a párotokat? Mikor rájöttetek, mennyi időre rá szakítottatok?

Beszéld meg vele. Lehet, hogy csak rossz passzban van mostanában, gondjai vannak.

Kérdezd meg. Az életedről van szó, hát legyél bátor,

és ne habozz.

Mi honnan tudnánk, hogy szeret-e még, vagy más baja van?

"Mi vezetett el odáig, hogy kiszerettetek belőle?"

Egyre több csalódás ért. Az élethelyzetek hozták magukkal. Bizonyos helyzetekben nem úgy reagált, ahogy az normálisan elvárható lett volna. Cserben hagyott.

Egyre önzőbb megnyilvánulásai voltak.

Nem egyszerre történt, hanem fokozatosan.

Egyik reggel - szó szerint-, arra ébredtem, hogy "mi közöm nekem ehhez a férfihoz?".

Még együtt voltunk jó másfél évig, de eközben

egyre távolabb kerültem tőle. Végül leültünk és közöltem, hogy vége, nincs értelme, már nem szeretem, kiürült iránta a lelkem.

Megláttam az expasimban az elkényeztetett, sztereotipikus felső-középosztálybeli hisztigépet.

Konkrétan az volt a problémája, hogy nem akar adózni, mert milyen jogon költik az ő fizetését (adóját) közegészségügyi ellatásra, amikor neki nem lehet magánrepülője. Ez volt az élete problémája.

Attól a beszélgetéstől fogva tudtam hogy vége van.

Amikor borzasztóan elkezdett idegesíteni minden benne. Az elején előadott magáról egy személyiséget, aki totál nem az igazi volt. Elhitette velem, hogy ő egy okos, talpraesett, normális férfi, aki minden nőjével a vad szexet szerette.

Hát lett belőle egy holt unalmas, konzervatív karót nyelt egyed, aki élete netovábbja egy Hungária körúti zajos koszos panelban élés, a szüleihez minnél közelebb és a nőnek a konyhában a helye (de ő erős meg független nőt akart). A szex meg még unalmasabb volt. Ha nem misszionárius volt percre pontosan ugyanaztal a forgatókönyvvel, akkor kb azonnal le is lohadt...